A celluxos-ollós euroatlanti ajándékcsomagolási iskola baromság, a kis ajándékzacskókról ne is beszéljünk. Szerencsére van egy sokkal szebb megoldás: az origata, az átlós hajtogatásra épülő japán ajándékcsomagolás. Legegyszerűbb formáját a hülye – azaz én – is meg tudja csinálni.
A celluxos-ollós euroatlanti ajándékcsomagolási iskola baromság, a kis ajándékzacskókról ne is beszéljünk. Szerencsére van egy sokkal szebb megoldás: az origata, az átlós hajtogatásra épülő japán ajándékcsomagolás. Legegyszerűbb formáját a hülye – azaz én – is meg tudja csinálni.
Rossz hír, hogy mint minden évszázados múltra visszatekintő japán kézműves hagyomány, az origata is végtelenül bonyolult, szofisztikált, szezon- és kontextusfüggő, tele utalásokkal és apró üzenetekkel. Nyilván nem fogjuk ma délutánig elsajátítani, hagyjuk meg ezt a tokiói Origata Design Institute hallgatóinak.
A jó hír viszont az, hogy az origata alapelvét még egy fakezű európai is megtanulhatja pár perc alatt. A lényeg, hogy vágás és ragasztás nélkül csomagoljuk be a tárgyat a papírba, úgy, hogy az euroatlanti stílussal ellentétben nem derékszögben, hanem átlósan kezdjük. Ezt talán nehéz így elképzelni, de számos oktatóvideó van. Itt van egy elég jó, amivel megtanulhatunk könyvet, dobozt, vagy bármilyen hasábot becsomagolni, ha kell még több, a „diagonal wrapping” kifejezésre érdemes keresni:
A hitelesség kedvéért bemutatnám, milyen lesz ez faragatlan európai kéz munkájaként. Finom japán papír helyett durva csomagolópapírt használtam, amibe nem lehet olyan precíz éleket hajtogatni, de a végeredmény még így is sokkal szebb és érdekesebb lett, mint bármi, amit életemben csináltam:
Egyébként az unokahúgomnak készült, és Randall Munroe fergeteges tudományos ismeretterjesztő könyve, a Mi lenne, ha? van benne, a tetejére hajtogatott redőkben pedig egy kémcsőnyi cukor. Az egész pakkot egy csík kétoldalú ragasztó rögzíti, meg a végén egy díszítőmatrica.