r43lxo-0 kbIYZO js_post-content”>
Gyertyákat sem gyújtunk, a lángjukat főleg nem fújjuk el, de azért kívánunk valami szépet, hátha valóra válik, és végiggondoljuk, hogy mi volt a Koncon, mert a nosztalgia szexi, mint Konc király és Cibere vajda lapindítónk címlapképén.
A konc.kinja.com oldalletöltéseit mutatja az ábra az idő szenvtelen múlásának függvényében. Annyit, amennyit, mikor többet, mikor kevesebbet, mostanában érthető okokból csak épp néhányat. Mármint kaszatibiatyai értelemben mérve. Mert ami másnak néhány, az nekünk Az Olvasók, a barátaink egy-egy nagyon sokat jelentő ránkpillantása.
Szóval csak nem simult ki az az ékágé. Minden lehetséges szabályos szívritmust tisztelve, azok ütemére még csak véletlenül sem lépve, de dobbant párat a Konc szíve, áramlottak a betűk az ereiben.
Ilyenek, így:
Vendégek, átemelések, egy nagy visszatérés, volt minden, mindenki az előző szülinap óta.
Kulmar Tátra-posztjával az outdoor-vonalat erősítette.
Ahogyan tulajdonképpen Széplábi mester külszíni fejtegetése is. 🙂
Volt sport is: vízilabdameccs flexszel, Hetestől.
Ottóbácsi eltűnt, mint a pinty, viszont itt hagyta nekünk a 2016-os év legfontosabb hírét:
Jobb napjaimon azóta is körgallérokról álmodok pozitív értelemben, barokkokról, nevetve, és semmiképp sem azokról, amelyekről az eredeti hír szólt.
A techrovatot DirkLieven indította be, így az most nem nincs, hanem átmenetileg szünetel.
Dr Hummer lényegre törően tette fel a kérdést, hogy most akkor mi van, és részben meg is válaszolta, hogy semmi jó.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon megkedveltem Szabolcs írásait. Írt a Bátor Táborról egy szépet , de mikrózott tudományosan öntözővizet is, mi több, a magyar popszakmát, akarom mondani turizmust sem hagyta senkiháziak kezében: Balaton és Szentendre a szóban forgó lokációk, és ő lett házi sárkányfelelősünk is.