Nekem legalábbis az jött le fb-bejegyzése utolsó mondatából. Na de nem is ő a lényeg, hanem az, hogy a Várady Zsolt-féle MostMi esre hatra hirdetett nagytüntetést az Opera elé, ezzel kezdődik az esztendő, és már megint az a kérdés, hányan mennek el és hogy fogják érezni magukat.
Vágót egyébként azért rángattam ide – kissé a hajánál fogva –, mert három évvel ezelőtt épp a mai napon az akkori elégedetlenek elég markáns és dinamikus rendezvényt rendeztek ugyanott, így adta magát, hogy a nyugdíjas kvízmester összehasonlítást tegyen:
– 3 éve az Operánál felszólalt Kónya Péter, Majtényi László, Iványi Gábor, Ámon Betti, Szüts Miklós festőművész, Ripp Zoltán történész. A szervezők nevében Kopjás Attila Steve felsorolta a rendezvényhez csatlakozó pártokat, szervezeteket. Az LMP, a Szolidaritás, a SZEMA és mások aktivistái molinókat lobogtattak.
– Az idén felszólal: Várady Zsolt, Somody Bernadette, Udvarhelyi Tessza, Csizi Zsolt, Madarász Csaba , Vágó Gábor magyar állampolgár (?), Kálmán László, Takács Bori. Konferál: Cseh Katka. A pártok a szervezők kérésére nem lesznek azonosíthatóak.
Hát… sok sikert!
Hát… ő tudja.
A szomorkás megközelítést az is magyarázza, hogy – mint tudjátok – az elmúlt hetekben komoly vita ment arról, hogy van-e helyük pártzászlóknak és jelvényeknek a megmozduláson. A DK-sok, az MSZP-sek és a többiek ugyanis sehogy sem tudják megemészteni, hogy az utca nemcsak a Fideszt, hanem az elmúlt huszonöt év további politikai szereplőit is szívesebben látná a háta közepén, mint akár a csápolók közt, akár a szónoki emelvényeken.
A MostMi buzdító szövegének lényege történetesen ez:
Az idei három választást kísérő és követő társadalmi és politikai apátia és letargia azonban idén ősszel váratlanul megtört: soha nem látott demonstrációs hullám söpört végig az országon. Október 23-án csendes párezer emberrel kezdődött, négy napra rá az internetadó ellen tüntető tízezrekkel folytatódott. Azóta az amerikai kitiltási botrányba keveredett adóhatósági vezetők ellen, a súlyos korrupció, az oktatás problémái, a jövő évi költségvetés embertelensége ellen is tiltakozó tömegek vonulnak az utcára hétről hétre.
Szeretnénk azt a felszabadító élményt a téli ünnepek után is újra megélni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy sokan és egyre többen vagyunk, akik ki merünk állni, fel merjük emelni a szavunkat a jelenlegi álságos rendszer ellenében, sőt, azt is tudjuk, milyen országban szeretnénk élni helyette: szabad és szolidáris országban.
MostMi! Most, mert ha most nem, félő, hogy nem éljük már meg, hogy az ország megváltozzon. És mi, azaz mindannyian, akik ezt a változást szeretnénk, mert 25 éve hiába várjuk ennek a munkának az elvégzését azoktól, akik a képviseletünkre jelentkeztek.