A remek magyar–finn után úgy döntöttem, elmegyek ma a barátságos magyar–oroszra. Egyrészt, mert Dárdai Pál – pláne, ha utoljára lesz kapitány – ennyit megérdemel tőlem, másrészt, mert a balhé eleje óta feltett szándékom beszkenneltetni a vénámat az Üllői úton.
Ezért aztán meg is beszéltük a barátommal, hogy ellátogatunk a zöld-fehér szentélybe, kiváltottuk a klubfüggetlen drukkerkártyát és vásároltunk egy-egy jegyet a C3-ba.
Azután jött azonban a szörnyű hír: a válogatott meccsein nincs vénaszkennelés!
Most akkor tényleg ki kell még néznem egy Fradi-meccsre is?
Úgy érzem, ezen el kell gondolkodnom – ennek ellenére persze ott leszek este fél 9-kor, és hátha jól fogok szórakozni. Tudjátok, mikor néztem utoljára magyar válogatottat helyszínen? Hát nagyon régen. Úgy rémlik, azon az 1-0-s magyar–svéden kint voltam a 90-es évek közepén, amikor Halmai Gábor lőtte be viszonylag távolról a győztes gólt.
Így rohan az idő!
Fotó: Illyés Tibor/MTI