A búbos banka, Magyarország legviccesebb nevű (latinul: Upupa epops!!!) és legviccesebben kinéző madara, csőrhosszal vezet a feketerigó és a vörösbegy előtt, hogy 2015-ben az Év Madara lehessen. Az EP-választást ki lehetett hagyni, ezt nem!
A csőrhossz természetesen bankacsőrhossz, de a káprázatos madár előnye még így is csak 8 százalékpont, úgyhogy minden szavazat számít. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán június 28-án délig lehet szavazni, a győztes lesz jövőre az Év Madara.
Nem mintha szerkesztőségünk elhatárolódna a csodálatosan hiperaktív, mulatságosan territoriális, páratlan hangutánzási képességgel bíró feketerigótól, vagy a még a feketerigónál is mulatságosabban territoriális, gyönyörű vörösbegytől, de a búbos banka más liga.
Sokáig képtelen voltam elhinni, hogy ilyen tollazattal és testalkattal élhet madár a természetben, ráadásul a trópusokon kívül, aztán egy hónappal ezelőtt egy somogyi földúton autózgatva lerepült elém egy az útra, nekem meg be kellett látnom, hogy madárbuzériában sokkal jártasabb barátaim nem vezettek félre: ilyen állat tényleg van.
Az eszelős tollazat a természetben egyébként meglepően jó rejtőszín. A madár egy tavaszi domboldalra szállt le, homokszínű-narancssárgás tollai remekül beleolvadtak a fűbe, fekete-fehér csíkos szárnyai pedig – az első világháború hadihajóin alkalmazott razzle dazzle rejtőszínhez hasonlóan – bizonytalanná tették körvonalait.
Egy ilyen természeti dili sokkal jobban megérdemli az ×-et, mint akármelyik magyar politikus. És akkor a hangjáról még egy szó sem esett.
Fotók: Antony Grossy és Daniel Jolivet. A harmadik kép nem a Magyarországon is honos búbos bankát, hanem a kihalt Szent Ilona-szigeti búbos bankát ábrázolja, feltételezhető tápláléka, a Szent Ilona-szigeti fülbemászó fogyasztása közben. A Napóleon utolsó otthonát adó, atlanti-óceáni szigeten élő röpképtelen óriásmadarat Ralph Steadman rajzolta le, aki Hunter S. Thompson illusztrátortársaként lett híres, manapság az amerikai Flying Dog sörfőzde címkéit készíti.