Bíz mondom néktek: míg ily gránitszilárdságú demokraták verik a klaviatúrát a jobboldalon, van remény!
Hiszen a jobboldali sajtó fenegyereke, Stumpf András egyszer csak arra eszmélt, hogy anarcho-komcsi vegán raszták kiáltottak ki valami izét, a legitimorbánviktor által éppen megtisztelni és megszentelni kívánt Városligetben. Az önkény pedig rossz dolog. Tényleg! Nincs itt semmi látnivaló kérem, tessék oszolni. Persze ha esetleg mégis akad pár említésre méltó, górcső alá vehető téma a már hetek óta tartó Liget-ügyben, azt kizárólag a raszta hajú Komáromy, és kommer siserehada szolgáltatja, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a nemzet felkent Legitim Pistáját, Orbán Viktort.
Hiszen itt vannak ezek a hippiruhás, raszta hajú, vegán cickányok, akik – és ez teljesen egyértelmű – ezredannyira sem vehetőek komolyan, mint a szép öltönyt viselő, kolbásztöltő, és ebből kifolyólag minden bizonnyal húsevő Orbán Viktor, és annak fehérjeturmixokon élő, bűnöző underground barátai. Amaz kisvasutat épít az elmaradott vidéken, emezek meg fákat horgolnak körbe a Nagykörúton. Az Isten faszát!
Erősebb kutya baszik:
Pedig Orbánéknak van „territóriumuk”, amelynek törvényeit egy megnyert választás után négy évig a nép felhatalmazásával alakíthatják. Komáromy Rasztának meg pont nincs ilyen területe, senki semmire nem hatalmazta fel, de ő odamegy és máris nyilvánít. Területet. Vegánná.
Vegánológia:
A Batthyány tértől kőhajításnyira, az Iskola utca felé, az Isolabellával átellenben van egy vegán étterem. Évekkel ezelőtt történt, hogy épp ott lettem nagyon éhes, hát betértem hirtelen. Sajnos nem tudtam még, mi az, hogy vegán. Azt hittem, vega. Az sem vagyok, de éhes meg voltam, amit nem csak hússal lehet csillapítani. Elég gyorsan kiderült aztán, mekkora hatalmas az én bűnöm és tévedésem. Kértem valami zöldséges tésztát, de szóltam: tegyenek már a tetejére egy kis sajtot. Azt a tekintetet! Jó, hogy le nem köpött a pultos némber.
Stumpf arculatának szerves részévé vált, hogy ő az a jobboldali újságíró, aki a szalonképtelen hatalomtechnikai manőverek ellenében is szót emel, posztot ír. Helyén van a gyerek szíve, hiszen azonnal kikívánkozik belőle a rosszallás, ha igaz, őszinte, hiteles konzervatívként – akár a saját oldalán – vállalhatatlan döntésekbe, kommunikációs trükkökbe, vagy jogtiprásokba botlik.
Így volt ez a Nemzeti Választási Irodánál történt, kopaszokkal végrehajtatott megfélemlítési akciónál is. Stumpf is szót emelt. Tette ezt helyesen, gondoltam ma reggelig.
A Ligetvédők lejáratását célzó, ma reggel megjelent írása azonban rádöbbentett, hogy Stumpfnak igazából baromi könnyű dolga volt februárban. Hiszen – ez akkor úgy tűnt – a kopaszok sikeresen beleszartak a szocialisták és a magyar demokrácia levesébe (ritka együttállás), így igazából annak, hogy a “hatalommal kritikus” jobber véleményvezérek mit mondtak, kit ítéltek el vagy kit sem, már rég nem volt jelentősége.
A Liget-projekt azonban más tészta. Bár kétségtelen, hogy a ligetvédők napról napra kijjebb szorulnak a polgári engedetlenség keretében birtokba vett területekről, a harc még tart. A sajtónak, és a közösségi felületeknek köszönhetően százezrek szembesülhettek a hatalom arroganciájával, és gátlástalanságával. A meccs ugyan még nem dőlt el, de az egyértelműen látszik, hogy a ligetvédők minden elszántságuk ellenére lassan kiszorulnak a megvédeni szándékozott területekről. Ami miatt A Stumpf-félék másként tekintenek erre az ügyre, mint a februári gyalázatra, az a jogtiprást elszenvedők személye, és azok megítélése. Hiszen februárban ki nem szarta le Nyakó Istvánékat?
Itt viszont két hete másról sem szólnak a sokórányi videódokumentációval megtámogatott ligetes tudósítások, mint egy makacsul ellenálló, ámde békés, kétségkívül sokszínű társaság erőemberek és rendőrök általi vegzálásáról, bántalmazásáról, és megfélemlítéséről. A Liget-csata gyakorlati része ugyan eldőlni látszik, de egy meccs még koránt sincs lezárva. A nagy kérdés az, hogy vajon kommunikációs szempontból ki nyeri meg ezt az ádáz küzdelmet?
A kormány házi kritikusa ezért nem foglalhat állást ebben az ügyben, ezért nem üzenhet felfelé, jópofa rosszallással: Ejnye már, gyerekek! Hiszen ennek a folyamatban lévő ügynek még tétje van bizony, szemben a februári, néhány órás közjátékkal.
Azért Stumpf az iránta baloldalról szimpátiát érzőknek is dob néhány porcogót.
A szokásos Stumpf-féle, vélemény-legitimizálási szándékkal behúzott részleges feloldás. Íme:
Sokáig nem tudtam egyébként, mit gondoljak a Liget-projektről. Magamtól eszembe nem jutott volna százmilliárdokat költeni a Ligetre és benne új múzeumokra, az biztos. A „Liget beépítése”, ahogy ti azt megfogalmaztátok ugye, az is szörnyen hangzott, úgy, mintha letarolnák és lebetonoznák a területet, amit nincs épeszű ember, aki támogatna. Csakhogy aztán elkészültek a tervek, a látványtervek, eredményt hirdettek az építészeti pályázatokon. S mi látszik most? Az, hogy kicsit nő a zöldfelület, egyáltalán nem lesz beépítve a Liget, csupán a régi, ocsmány szocreál épületek helyén lesznek újak. A Pecsa förmedvénye, meg az általatok annyira védett Hungexpo-patkánytanya helyén. Mégis, azon mi a retek védeni való van? Semmi.
Aztán a zuhé:
Az is látszik, hogy van végre egy világszínvonalú, de egyedi, sajátosan magyar, zseniális építészeti tervünk: az új Néprajzi Múzeumé.
S hogy miért lett ilyenünk? Paradox módon épp Orbán Viktor az oka. Neki is éppen az a vonása, amely ijesztő is tud lenni és rosszul is elsülhet. Most viszont épp jól sült el.
(cím: komment a Mandinerről)