Alapos, barátságos és helyenként szinte őszintének tűnő – nem olyan gyakori ez politikusok esetében – interjú jelent meg a Magyar Nemzetben a Jobbik egyik legfontosabb figurájával.
Az nyilván nem érne külön posztot, hogy akkor most tényleg elkezd-e jobbikosodni a simicskista MN – korai még ilyen következtetéseket levonni, bőven ráérünk –, de mégis írok róla, ami annak köszönhető, hogy egyik kedvenc ide vágó topikom is napirendre került. Ez pedig nem más, mint hogy lenne-e esélye a Jobbiknak tartósan kormányozni, ha neadjisten választásokat nyerne valamikor. Én ugye azt állítottam nemrég – és egyelőre nem látok rá okot, hogy ez a véleményem megváltozzon –, hogy nincsen. Volner János viszont ezt állítja:
Amennyiben a kormányzóképesség alatt azt értjük, hogy egy párt a teljes állami apparátust fel tudja-e tölteni szakemberekkel, akkor azt lehet mondani, hogy ma Magyarországon nincs kormányzóképes párt. Amennyiben viszont az a kérdés, hogy a kiemelt beosztásokba tudunk-e profi, csapatépítésre képes szakembereket delegálni, akkor az a válasz, hogy igen, kormányzóképesek vagyunk. Vona Gábor mellett gyakorlatilag egy Lázár Jánoséhoz hasonló munkakörben dolgozom, a kormányzati felkészülésünk operatív részét irányítom.
Azt is mondja még, hogy van egy csomó emberük, akikről még nem lehet tudni, hogy az ő emberük, mert korai lenne beszélni róluk. A másik kedvenc témám is szóba került egyébként, és itt egészen máshogyan bukkan elő a lázárjánosozás:
– Mi a garancia arra, hogy a Jobbik kormányra kerülve nem keveredne korrupciós ügyekbe?
– Arra nincs garancia, hogy kormányra kerülésünk esetén egy-egy ember nem csábul tévútra, arra tudunk garanciát adni, hogy ez rendszerszinten nem fog előfordulni. Ehhez érdemes megnézni politikusaink életútját. A legtöbben mi akkor léptünk be a Jobbikba, amikor még fel sem merült, hogy kormányképes alternatíva lehet. A Fidesz viszont teljesen más. A Fidelitason belül szocializálódott fiatalok nagyon egyformák, és alapvetően a zsákmány reményében csatlakoznak ahhoz a közösséghez. Jelentős részükön azt látni, hogy Habony Árpád, Rogán Antal vagy Lázár János szeretne lenni, ehhez pedig a pökhendiség, arrogancia és hataloméhség már meg is van.
Ilyen az, amikor nem kunszt egyetérteni akár egy jobbikossal is. Mármint, amennyiben a gondolatmenet második felét vesszük górcső alá. Különös időket élünk, nemde?