Gondolom, csodálkoznátok, ha a mai magyar–görögről hosszú posztot írnék, de nem fogtok. Akár meg is lehetett volna nyerni, különösen a végén, amikor egy Pintér-lövést szedett ki nagy bravúrral a kapus, majd egy perccel később dettó, amikor Nikolics három méterről vágta fölé.
Gondolom, csodálkoznátok, ha a mai magyar–görögről hosszú posztot írnék, de nem fogtok. Akár meg is lehetett volna nyerni, különösen a végén, amikor egy Pintér-lövést szedett ki nagy bravúrral a kapus, majd egy perccel később dettó, amikor Nikolics három méterről vágta fölé.
Meg el is lehetett volna veszíteni, a második félidő első felében, amikor a görögök voltak jobbak. De ezt se érdemeltük volna meg. Mármint azt sem, hogy kikapjunk.
Célfutball, szokta mondani Dárdai szövetségi kapitány arra, amit láttunk.
Mit meséljek még?
Az Üllői úti stadionnak telt házas korában elég tisztességes hangulata van, aranyosak a hoszteszlányok, és menő volt a soundtrack is a bemelegítéskor, Muse-zal, Lily Wooddal és Lykke Livel többek közt. A celebgarnitúra ezzel szemben nem sokat változott, annyi, hogy öregszenek ők is, meg gömbölyödnek. Mint például Mátyus János futballista, Frenreisz Károly muzsikus, illetve Deutsch Tamás politikus. A szakírók sem változnak, ők továbbra is szeretnek szakmázni. De ha lett volna egy gól esetleg, annak örültek volna.
Én nemkülönben. Már csak azért is, hogy halljam, milyen a létesítmény hangja olyankor.
Ez van, a csoport további meccsein nyertek a románok (Feröer ellen) és az északírek (a finnek ellen), a magyarok kicsit megtorpantak, de azért tartják a harmadik helyet. Dárdai Pál továbbra is veretlen a válogatott élén tétmeccsen. De ezen az estén nem nagyon skandálta a nevét a publikum, és a csapatot is inkább kifütyülték, mint éltették a lefújás után.
Legközelebb június 13-án játszunk Eb-selejtezőt Finnországban.
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI