Mindenkitől azt szeretném kérni, fejezzék be a lakosság riogatását! A 33 fok árnyékban nem rendkívüli hőség, hanem a közép-európai nyár természetes állapota! Előre is köszönöm.
Mindenkitől azt szeretném kérni, fejezzék be a lakosság riogatását! A 33 fok árnyékban nem rendkívüli hőség, hanem a közép-európai nyár természetes állapota! Előre is köszönöm.
De tényleg, hát mi ez már, ami itt folyik? Ott tartunk, hogy rendes helyzet nincs is, csak rendkívüli, szupercellák és hőségnapok kergetőznek, riasztás riasztást követ, citromot narancssárga, és ha egy pillanatra nem figyelünk, benéz az ablakon a vörös. Ha télen leesik két centi hó, rettegnek az emberek, ha a mennykő odabasz, összepisilik magukat rémületükben, ha esik az eső, el sem indulnak otthonról, ha harminc fölé kúszik a hőmérő higanyszála, pihegnek, sóhajtoznak.
Nem vagyok nagy barátja a kánikulának, szívesen élnék Észak-Norvégiában – ha nem is tizenkét hónapig évente, de a nyaraimat élvezettel tölteném Tromsö környékén –, de a mostani 33°C miatt mégsem kéne ennyit nyavalyogni.
A 40 fok – na az már valóban nem kutyafasza. 2007-ben volt az a négy hét Észak-Afrika Budapesten, azt tényleg nem volt könnyű kibírni. Pláne, hogy akkor még egy újpesti panelban laktunk, keleti fekvéssel. Már délre megvolt a harminckettő a lakásban, és kereszthuzatot nem lehetett csinálni, főttünk meg a saját levünkben. A jelenség utolsó napjaiban elutaztunk víkendezni Bükfürdőre, ott pont megjött a hűvös, élvezkedtünk erőből, azt hittük, vége, de amikor visszajöttünk, Budapesten még ugyanaz volt, mint előtte, és egy hétig tartott, mire kiszellőztettük azt a borzasztó állott fülledtséget.
Na, az kánikula volt!
(Más kérdés, hogy úgy három éve hasonló fenomén tombolt Moszkvában, 42 fok, hat hétig, erdőtüzek füstjével súlyosbítva. Ebben is keményebbek az oroszok.)
Ami most van, kisöccse se lehetne a 2007-esnek! Úgyhogy hadd jegyezzem meg: izgulni akkor kell, amikor van miért, félni akkor, amikor van mitől.
Ugyanakkor nem megkerülhető ebben a kérdésben a politika és a meteorológia felelőssége!
Meggyőződésem, hogy akkor fajultak el a dolgok, amikor azon az augusztus 20-ai tűzijátékon elszabadult a pokol. 2006-ban. Ha akkor a körülmények brutális összjátéka folytán nem történik tragédia, napjainkban is sokkal kevesebb lenne a riasztás és a riogatás egyaránt! A citrom és a narancs. Tojnánk az egészre.
Gyurcsány, takarodj!
Azt mondjátok, jobb félni, mint megijedni? Hadd vitatkozzam. Megijedni nem jó – de félni még rosszabb! A megijedés pillanatnyi, a félés tartós állapot. Egyszerű a matek.
Egy szó, mint száz: élvezzétek inkább ezt a 33°C-t. Még néhány nap, és kampec. Éljetek a mának, már úgyis elindult felénk a soron következő szupercella!
Fotó: Nagy Attila/Cink