Mit üzennek a magyar emberek Lázár Jánosnak?

Be kell vallanom, tévedésben éltem évekig. De szerintem nemcsak én voltam így ezzel. Így volt ezzel pl. Orbán Viktor is. Mind a ketten – én és a miniszterelnök – azt hittük, hogy ő maga a Fidesz-politikus őstípusa, első számú reprezentánsa. Pedig valójában Lázár János az.

Természetesen nem volt ez mindig így. Ahogy a párt, úgy a tipikus fideszes is folyamatosan változott. Eleinte tökös volt, friss eszű, szabad gondolkodású. Még a 90-es évek eleje tájékán, a székházügyek és az akkori ellenzék chartásodása idején beúszott a képbe a furfangosság és a sértődöttség – elsősorban a friss ész és a szabad gondolkodás kárára. Aztán az arányok is kezdtek változni, eltolódtak. De akármi is történt, sokáig mégiscsak Orbánból, esetleg Kövér Lászlóból és Áder Jánosból, vagy ha olyan kedvünk volt, Pokorni Zoltánból vontunk le következtetéseket. Többé-kevésbé így maradt ez azután is, hogy a Fidesz első ízben kormányra került, és ezzel olyan új arcok bukkantak fel az élvonala környékén, mint Rogán Antal vagy Navracsics Tibor. Azt, hogy már akkoriban is furcsán kellett néznünk mondjuk Matolcsy Györgyre, ügyesen ellensúlyozta a mérleg másik serpenyőjében helyet foglaló Járai Zsigmond vagy Chikán Attila.

Ám a 2002-es váratlan választási vereséggel tényleg eltört valami. Azután már olyanok ütötték fel a fejüket a Fidesz személyzeti politikájának fősodrában, mint Mikola István és Schmitt Pál. Ezeknek az embereknek a karrierje a korábbiakhoz képest sem ígért semmi jót.

Lázár János azokon a Fidesz számára tragikus 2002-es választásokon bukkant fel a színen. Korábban annyit lehetett tudni róla, hogy a híres hódmezővásárhelyi polgármester, Rapcsák András táskahordozója. Tehetségesnek mondták, de annyira fiatal volt még – 27 éves! –, hogy senki sem tudhatta, mi lesz belőle. Aztán úgy adódott, hogy abban az évben egy másik nagy esélyt is kapott, mentora korai halála miatt a város polgármesteri posztját is megörökölte gyakorlatilag.

Lassan beindult, majd úgy ívelt az egekbe a pályája, mint a holdrakéta.

Minden választást visszakézből, első fordulóban nyert, a Fideszben is feljebb és feljebb tört, frakcióvezető lett, utána alelnök, mind fontosabb feladatokat kapott, államtitkárként már brutális milliárdok felett diszponált, és mostanra eljutott a miniszteri, méghozzá a nagyon fontos miniszteri székig.

Annak ellenére, hogy Orbán Viktor két és fél, a frontvonalban eltöltött évtizednyi politizálás után még mindig meghökkentően fiatal – úgyszólván előtte az élet –, hosszú ideje morfondéroz a közvélemény azon, hogy ideje jöttén vajon ki lesz az utóda a Fideszben. Volt már új Orbán az ügyes Rogán Antal és az okos Navracsics Tibor – a futottak még kategória szereplőit hadd ne említsem –, de az utóbbi időben mindenki úgy tartja, a pitbull Lázár Jánosnak áll a zászló.

Mindene megvan hozzá, állítólag. Ambíció, ügyesség, akarnokság, kíméletlenség, lendület, érzékenység, intelligencia. Az utóbbiban nem lennék biztos, de nem ismerem személyesen, abból táplálkozom, abból alkotok véleményt, amit a vetített képekből kiolvasok.

Lázár Jánosból azonban egyvalami biztosan hiányzik. A képesség, hogy a róla – nem utolsó sorban általa – kialakult kép tükröződését elviselje. Pedig erre egy igazán jó – inkább úgy mondom, sokra pályázó, sokra hivatott – politikusnak feltétlenül szüksége van. Birtokában volt ennek a képességnek Horn Gyulától Orbán Viktoron át Gyurcsány Ferencig mindenki – lehetne a közvetlen alattuk következő mezőnyből is sorolni neveket –, de Lázár Jánosba ilyesmit nem csepegtettek.

Lázár János lézerblokkolót szereltet fel, vadászik, milliós hotelszámlákat csinál – úgy jön-megy a világban, mint egy dzsentri, vagy mint egy makkos cipős, lila zakós suttyó –, és közben úgy reagál a kritikára, mint egy sértődött kisfiú: újságcímeket próbál megváltoztatni, főszerkesztőkre lövöldözik, sírós nyilatkozatokat tesz. Nemhogy sztárpolitikusok, háttéremberek sem hisztisek ennyire. Még egy Simicska Lajos is tisztában van vele, mikor meddig szabad és helyes elmennie. Nem azért, mert megijedne tőlünk – sajtótól, újságíróktól –, hanem mert tudja, miből áll össze az egyensúly a világban és az országban.

Lázár János nem tudja. Éppen ez az, ami miatt Lázár Jánosból nem lesz új Orbán soha.

Vagy ha mégis, akkor a jóisten mentsen meg bennünket az eljövendő Magyarországtól.

Igen, tudom, hogy nem okés egy emberre kihegyezni a történetet. Pláne, hogy már látható: az egész pályás letámadás soha nem látott méreteket fog ölteni a következő években. Hiába voltunk talán hajlamosak azt hinni, hogy az újabb kétharmad elégedetté és békésebbé teheti a fideszes urakat, kiderült egykettőre, hogy ez nem igaz. Még nincs meg minden, ami meg lehetne, további csaták, területfoglalások jönnek.

Nem lesz ez egy langyos víz ország ezután sem – konkrétan Lázár János sikerei is ezt üzenik. De cserébe mi vajon mit üzenünk Lázár Jánosnak?