Ez lett az eredménye a tegnap délben indított közvélemény-kutatásomnak. Sok ez, vagy kevés?
A harmada úgy jött ki, hogy amikor a szkrínsatot csináltam, valamivel harminc százalék alatti volt azok aránya, akik azt mondták, amennyiben a Jobbik megnyerné a soron következő választásokat, akkor csomagolnának és elhúznának, de ehhez még jön hat százalék, akiknek eszük ágában sem lenne megvárni egy ilyen fejleményt. Ezen a ponton azonban be kell vallanom: bár eredetileg elégedett voltam a megadott opciókkal, és úgy éreztem, alaposan végiggondoltam mindent, utólag eszembe juott, azoknak is kellett volna biztosítani klikkolási lehetőséget, akik már ez idő szerint sem élnek Magyarországon, most mindegy, milyen okokból.
A csomagolósak aránya természetesen kimagasló, mint látjátok, messze-messze lemaradva jönnek utánuk azok, akik szerint a Jobbik sem rosszabb a Fidesznél, majd azok, akik ellenállást szerveznének, illetve azok, akik szerint a felvetés hülyeség, és Vona Gábor pártja soha nem kerül kormányra Magyarországon. Én egyébként emezek táborát vagyok szíves gyarapítani, noha az utóbbi időkben történtek után a korábbinál sokkal kisebb meggyőződéssel hiszem ezt.
Ahogy a Miniszterelnök Úr is mondta, immár a minden megtörténhet korszakában élünk!
Még három dolgot muszáj elmondanom ezzel a témával kapcsolatban.
Az egyik, hogy szerintem ez az egyharmad biztosan nem menne el, biztos vagyok benne, hogy sokan csak retorikai okokból szavaztatok úgy, ahogy. Ezt persze százszázalékosan nem tudhatom, ezért kíváncsi is vagyok a véleményetekre, ha van kedvetek, kommentoljatok.
A másik, hogy én egyszer már elmentem onnan, ahol azelőtt felnőttem és sokáig éltem, még egyszer nem csinálnám meg ugyanezt – Fehéroroszországba sem emigrálok, csak vicceltem! –, és nemcsak azért, mert azon kívül, hogy viszonylag gördülékeny módon tudok magyar nyelvű szavakat és mondatokat egymáshoz illeszteni, semmi máshoz nem értek semennyire. Vagyis bármi lesz – vagy annak az ellenkezője – maradok helyettetek is, oké?
A harmadik, hogy mindenképpen nagy szerencse, hogy a Cinket bárhonnan is lehet olvasni, hiszen az internet nem ismer határokat. Ezt nevezem huszonegyedik századnak!