Ha hiszitek, ha nem, végignéztem a tegnap esti Egyenes beszédet a Jobbik elnökével. Nem akarom elpocsékolni az összes szuperlatívuszt a tarsolyomból, de az a helyzet, hogy nagyon régen láttam ilyen aranybogár politikust utoljára.
Talán Varga Mihály volt hasonló fénykorában, a kis szemüvegével és a huncut félmosollyal a szája sarkában. Csak belőle annyiszor csináltak majmot a főnökei és a szövetségesei – lásd pl.: vasárnapi zárva tartás –, hogy ez az aranyosság eléggé elmúlt az utóbbi hónapokban.
Vona viszont most kezd igazán belejönni. Majdnem 24 teljes percen keresztül volt szelíd, mint a bárányka, bármit kérdezett tőle Kálmán Olga, bárhogyan csűrte-csavarta, legfeljebb egy-két szemvillanásnyira tudta kibillenteni a szerepéből és a komfortzónájából.
A Jobbik elnöke mindenkit szeret és mindenkivel szívesen beszélget. A cigányokat is szereti, a zsidókat is, és arra vágyik a legjobban, hogy legurítson egy kóser felest Köves Slomóval. Az emberek ugyanis nem bőrszínük és vallásuk szerint csoportosítandók, az a kérdés, hogy tisztességesek-e, vagy sem. Ennyi, ami számít.
A Jobbiktól pedig nem kell senkinek sem félnie, a párt semmi mást nem akar, csak egy független, élhető és büszke országot. Van itt valaki, aki mást akar?
Tudom, hogy ez nem új, az a néppárti fordulat már a tavalyi választások előtt elkezdődött, és Vona Gábor minimum az út harmadánál tart. Hogy hova vezet az út? A Török Gábor-i meglátás pontos, nemcsak azért, mert magának az elnöknek is tetszik: azt figyelhetjük meg, ahogy az egykori MDF nyugodt erőségét próbálják összeküvésíteni a Sziriza radikalizmusával. Hát érdekes, hogy ez sikerülhet-e. Hogy van-e hely az úgynevezett politikai palettán, ahol meg lehet csinálni. Amikor a Fidesz kitalálta magának a néppártosodást, volt hely a jobboldalon. A Jobbiknak akkor lehet tere az ilyenhez, ha az Orbán-pártnak tényleg elfogy a mondanivalója a világról – mármint a saját hívei is nagy számban csalódnak benne –, és a közgondolkodásban csak egy dagadtra hízott maffiapártként jelenik meg majd, ami felzabálja önmagát. Nem biztos, hogy ez lehetetlen, és az sem, hogy messze vagyunk tőle.
Idő ráadásul rengeteg van, a következő választások három év múlva lesznek. Addig még annyit lehet cukimukiskodni és Kálmán Olgára mosolyogni, hogy ihaj.
A poszt címe Vona Gábor gondolatát tartalmazza, melyet a mezőtúri Kötél János múltjával és politikai jövőjével kapcsolatban fogalmazott meg. Úgy néz ki, ez magára az elnökre éppúgy vonatkozik. Hogy ezt a fordulatot én egyébként csak stratégiai és kommunikációs síkon vagyok képes értelmezni, az más kérdés. Hiszen ne feledjük: aligha vagyok célcsoport.