A Sziget északi csücskét a Jóisten is lábáztatásra, félig habokban heverésre, kagylógyűjtögetésre, úszkálásra, részegen vízbefúlásra teremtette. Ez azonban nem éppen vág egybe a rendezvényszervezők fesztiválokról alkotott képével, így aztán valamit ki kellett találni.
Ez mostanáig szimpla fürdési tilalmat jelentett, mától azonban egy új helyszínt.
A Sziget Magyarország egyik legprofibban működő nagyvállalata, hogy ne mondjam, multija. Ez olyan apróságokon is látszik, hogy ha kedves ügyfél huszadszorra sem bír betartani egy szabályt, akkor nem tovább szigorítják azt, hanem keresnek valami kompromisszumos megoldást. Esetleg erényt próbálnak kovácsolni belőle.
(A profi nagyvállalatiságnak persze megvannak a hátulütői is. Például az, hogy a Sziget Romkocsmanegyedébe – mondjuk ez az ötlet már önmagában egy nagyvállalati dolog – nem fért bele minden romkocsmák atyja, a Szimpla, de ott van az Ötkert és az Úrimuri, amelyeknek vajmi kevés köze van a romkocsmákhoz. Na de vissza szigetcsúcsra, ami viszont tényleg klassz!)
A Sziget északi csücskén létrehoztak egy beach-et, hogy ne mondjam plázst. Napágyakkal, árnyékolókkal, fáklyákkal, tűzzsonglórökkel, sőt a Sziegeten egyedülálló módon tűzrakóhellyel, bungallókkal. Szóval tiszta filmélmény, a fák közé érve meg olyan díszletek fogadnak, mintha egy goabuliba csöppentél volna.
Fürödni persze továbbra is tilos, sőt! A part jelentős részét egy kerítéssel zárták le, így aztán nem lehet a vízbe bemenni, még útlevéllel sem (sőt búvárruhában sem lóghat már be Földes Andris a partról). Vagyis egy határozottan zord intézkedésből sikerült egy csavarral valami pozitívat kihozni. Persze ez is olyan, mint a dugós partizuhanyzó: igazából csak éjjel derül ki mennyire is működik.
Ezt az utolsó képet csak a goabulihangulat miatt hagytam benn, ha már egyszer nem lesz többé Ozora. Itt kivételesen nem a telefonom és a fényképész-szakértelmem volt a hibás, csak hátra kellett ugranom kattintás közben egy tolató teherautó elől.
