Ez arról jutott eszembe, hogy a 444-en olvastam egy kis cikket Mario Vargas Llosa és a nemrég elhunyt Gabriel Garcia Marquez barátságáról, pontosabban a barátságuk megszakadásáról.
A két zseni jó viszonyának negyven éve fellegzett be, egy jól sikerült perui horogütés következtében, és utána már soha többé nem beszéltek egymással. Egy korábbi Guardian-írás szerint Marquez ráhajtott Vargas Llosa feleségére, de utóbbi nem mondott semmit az afférról most sem, csak annyit, hadd derítsék ki mindkettejük halála után az életrajzíróik, hogy mi történt köztük, már amennyiben fontosnak tartják ezt.
A város és a kutyák és az Iskola a határon pedig úgy jön ide, hogy szerintem ez a kettő a világirodalom két legjobb katonaiskolás regénye. Az ilyen versenyeztetés persze butaság, és az is érdekes, hogy miközben előbbi tényleg sokkal nagyobb hatással volt rám – nem csoda, egy-két hónappal azután olvastam először, hogy leszereltem a szovjet hadseregből, ráadásul Albertónak hívták az egyik főszereplőjét –, Ottlik Géza remekművét többször vettem elő azóta. Legalább négyszer – a peruit talán kétszer –, sőt a Továbbélők c. előzményt is nagyon bírtam.