Emelje fel a kezét, aki még nem járt Bécsben karácsonyi vásáron! Nekem az jutott eszembe szombaton – pedig a városháza előtti nagy Christkindlmarktban most nem is voltam –, hogy mióta Budapest ilyen turistás város lett, több a magyar Bécsben, mint itthon.
Emelje fel a kezét, aki még nem járt Bécsben karácsonyi vásáron! Nekem az jutott eszembe szombaton – pedig a városháza előtti nagy Christkindlmarktban most nem is voltam –, hogy mióta Budapest ilyen turistás város lett, több a magyar Bécsben, mint itthon.
Asszem, kábé tíz éve mentünk el oda is egyszer, de mivel öt perc után rájöttem, hogy csak arra tudok menni, amerre a tömeg sodor, és semmilyen lehetőségem nincs sorsom irányítására saját kezűleg, nagy nehezen kimenekültem onnan, és többé meg sem közelítettem a helyszínt. Pedig messziről szép nagyon, én legalábbis bírom az óriás mézeskalács épületeket és a fényeket.
Tudjátok, mikor a legklasszabb egyébként a Rathausplatz? Akkor, amikor már vége a vásárnak, és beüzemelik azt a rohadt hosszú és kanyargós korcsolyapályát a fák alatt. Vagyis nem karácsony előtt kell Bécsbe menni, hanem utána, ilyen egyszerű ez.
Hogy hogy kerültünk oda mégis szombaton? Úgy, hogy randevúja volt a gyereknek az osztálytársaival, az egész gimnázium kirándult, csak ő nem, mert előző este Pozsonyban voltunk hangversenyen. Másnap onnan átautóztunk Bécsbe – ahelyett, hogy a Slovan Bratislava–Atlant Mityiscsi KHL-meccset tekintettük volna meg a csodálatos Ondrej Nepela-csarnokban; 2-1-re nyertünk, büntetőkkel –, balfaszkodtunk egy csomót a dugulós forgalmú városban, megállapítottuk, hogy rengeteg magyar érzi jól magát, és végül hazajöttünk. Két üveg bort azért vettem, és a Szépművészeti Múzeum előtt szermányolt kaiserschmarren is megdöbbentően finom volt almaszósszal, papírtányér ide vagy oda.
Hazajövés közben sajnos nem kezdtük el az elejétől számolni a buszokat – fél 8 és 10 között –, amelyeket megelőztünk az M1-esen, de hogy száznál nem voltak kevesebben, az fix.
Úgyhogy most az emelje fel a kezét, aki ott ült valamelyiken ezek közül!
Mindezek után csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha már ragaszkodtok valami karácsonyi vásárhoz, akkor menjetek inkább Pozsonyba. Kisebbek a méretek. Kevesebb a magyar. Közlekedhetőbb a város. Ráadásul tósnyit is sütnek lépten-nyomon.
Azt meg nálam jobban legfeljebb csak a szlovákok tudnak!