Az MSZP beolvad a Demokratikus Koalícióba, ez már eldöntött tény

Oké, lehet, hogy ez túlzás, de ahogy nézem a dolgok alakulását, sok lyukas garast nem tennék a szocialisták vissza-nagypártosodására. Mindez sokadszor jutott eszembe az imént, most épp azután, hogy elolvastam Gyurcsány Ferenc interjúját a Vasárnapi Hírekben.

A DK elnöke még csak hasonlót sem mond, nagyon is szerényen és visszafogottan beszél az MSZP-ről is, a saját pártjáról is, saját magáról is. Illetve nem is csak szerényen és visszafogottan, hanem okosan is. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan politikai elemzést politikustól, amelynek állításai zömével egyetértettem. Persze az is igaz, hogy nem feltétlenül pont attól menő, őszinte és színvonalas valaki, hogy én egyetértek vele.

A lényeg az, hogy Ferenc egyre jobb formában van, amihez elég sokat tesz hozzá a május 25-ei eredményesség, az MSZP meg csak szenved és szenved, és ez egy jó darabig így is marad. Szerintem ősszel, az önkormányzati választások után – arra fogadnék simán, hogy a lehető legkorábbi időpontra, október elejére lesznek kiírva, Kósa Lajos Fidesz-alelnök meg is pendítette a rádióban a 10. hó 5-ét ma reggel – nagyjából el is dől, mi lesz velük. Ha ott is szopni fognak, tényleg mehetnek bele a DK-ba.

Adná magát, mennyivel jobb név az, hogy Demokratikus Koalíció, mint az, hogy MSZP. Az egyik koalíció, a másik szocialista, utóbbi ráadásul húzónevek nélkül. De most komolyan, mit akar a jövőtől egy párt, ahol Mesterházy Attila alternatívái Ujhelyi István, Tóbiás József és Kunhalmi Ágnes lehetnek, és bónusznak ott van még Kovács László? Azt még értem, hogy ha Botka László ügyesen elvezeti Szegedet, akkor az MSZP-t is el tudná, de hát ő is max Kósa Lajossal bokszolhat egy súlycsoportban, nem Orbán Viktorral.

Na mindegy, ne szaladjunk előre a kelleténél jobban, fussatok át inkább néhány Ferenc-idézetet, kiszedegettem a javát, hátha nincs kedvetek az egész beszélgetéshez, bár megéri.

Mindazok, akiket baloldalnak, liberálisoknak hívunk, ha nem korrigálják számos ponton politikájukat, akkor 2018-ban sem fognak kormányozni. És ez a korrekció elsősorban nem személyi, hanem politikai-kulturális jellegű.

A versengés minden átalakulás előfeltétele. A szocialisták sem csak azért vannak bajban, mert elvesztették a választást, hanem azért, mert nincsenek belső alternatívák. Így nehéz új lapot nyitni.

Alacsony részvétel esetén valóban felértékelődik a mozgósítási képesség – és énképünk szerint a baloldalon a DK a legjobb a mozgósításban. Ám szerénységre inteném a mieinket. Nem gondolnám, hogy 60 százalékos részvétel mellett kétszer ennyien szavaznának ránk.

Az utóbbi húsz évben belénk égett, hogy a baloldali-liberális világ kétpólusú: egy modernizáló, nagyon városias és liberális SZDSZ, illetve egy inkább kisvárosi, plebejus párt, az MSZP. Most feltűnt három szereplő, akiket ebbe a két szerepbe nem lehet beszuszakolni. A kérdés az, hogy visszaáll- e a kétpólusú világ, azaz az egyik szereplő eltűnik, esetleg törpepártként nem kell vele számolni.

Nagyon kevés emelhető át a létezett szocializmus világából. A Kádár-korszaknak összesen két eleme használható. Az egyik a kulturális emancipáció és az általa megindított társadalmi mozgás lehetősége. A másik pedig a plebejus, a melós becsülete – a munka becsülete, az elitizmus hiánya.

És a két legfontosabb:

Az igazi kérdés az, hogy milyen ennek a hatalomnak a gazdaság-szociális teljesítménye. Ha jó, és tud mellé adni egy erős identitáspolitikát, márpedig tud, akkor nagyon sokáig el lehet boldogulni szabadságkorlátozó önkénnyel. Magyarországon nem épült össze két élmény, mint Nyugat-Európa társadalmaiban. Ott egyszerre tapasztalták a demokratizálódást és a jólétet, így az agyukban az van, hogy a demokrácia hozott jólétet. A magyar agyban pedig az, hogy a demokrácia kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot hozott. A demokráciát így sokan életük rákfenéjének tekintik. Nálunk nem mennek a nyugati minták, és ezt nagyon sokan nem akarják megérteni – így azt sem, hogy az orbáni modell miért ilyen sikeres.

Előbb az elsődleges küzdelmet kell megvívni, és be kell menni a centrumba, amit a Fidesz elhagyott. A sokszínűségnek van esélye a néppártosodásra. De van egy korlátja is.

– Nevezetesen?

– Gyurcsány Ferenc.

– Most meglepett.

– Pedig jól tudom, hogy rám ma még sokan egyszerűen képtelenek szavazni. Ez akkor is igaz, ha ma sokkal nagyobb az elfogadottságom, mint öt éve. A DK csak lassan növekedhet, és pont ezért mondom, hogy nem vagyunk érdekeltek az MSZP eltűnésében. Attól tartok ugyanis, hogy a szocialista szavazók csak nagyon lassan találnák meg az utat hozzánk, vagy Bajnaiékhoz. Szavazót könnyebb elveszíteni, mint szerezni, ezért vigyázni kell rájuk.