Tessék, nemcsak Bayer Zsolttól kapok elismerést munkásságomért, hanem a politikai paletta kb. ellenkező fertályán elhelyezkedő közírótól-aktivistától is. Örüljek ennek, vagy búslakodjak?
Oké, a lebelgázást általában szeretni szoktam, pláne ilyen kontextusban:
Még a mindig hidegvérű és visszafogott, ideológiákat hagymázas marhaságnak tartó Gazda Albert is undorról ír, meg arról, hogy most már kell formálódjon valami reménykeltő.
Ennek viszont sajnos nem tapsolhatok felhőtlenül:
„Menekültek nehéz sorsa felett merengeni értelmiségi vircsaft, keveseket hoz lázba” – írja Gazda, és ez az értéktagadás valóban jellemző volt az ő újságíró-generációjára és a kezük alatt felnőttekre, egészen a 2010-es médiatörvényig.
De hát nem én tagadom az értékeket – kénytelen vagyok bevallani, hogy igenis értékvezérelt pasas vagyok az olykor magamra kent cinikus máz alatt! –, hanem épp az a bajom, hogy napjainkban nem lehet felizgatni ilyenekkel a széles néptömegeket. Más kérdés, hogy hajszálra ugyanazokat a dolgokat tekintjük-e fontosnak, mondjuk én és Papp Réka Kinga.
Mindazonáltal ez már részletnüansz, az elején felvetett kérdésre válaszolva: inkább örülök. Még akkor is, ha már megint kiderült, hogy öregszem, mint a pinty. 🙁
Fotó: Fábián Évi/Wikipedia