Le Mont-Saint-Michel az óceán piramisa.
A 90-es években egy magyar delegációt kísértem Párizsba és onnan 1 napra Dijonba – nyomtatott áramköri technológiák tanulmányozására – itthon a munkahelyem, az OMI (Oxy Metal Industries) angol céget képviselte. Dijonban az OMI angliai igazgatója váratlanul felhívott, hogy a Chemolimpex igazgatónőjét el kell kisérnem 2 napra és hova, valamint kocsit is küldenek értünk. A portán hagytak egy hitelkártyát, hogy vegyek pizsamát, fogkefét, és ami csak kell, mert a cuccom természetesen a párizsi szállodában maradt. A recepciós hölgy el is magyarázta, mit kell tennem vele / mármint a kártyával/. Google Map hiányban fogalmam sem volt, hogy mit takar a szép elnevezésű hely, úgy érzem érdemes megtekinteni.
A sziget látványosságait itt láthatjátok:
Korábban, apály idején leginkább csak gyalogszerrel lehetett felkeresni a szigetet, de ma már dagálykor is a nemrégen épült autópálya segíti a turistákat.
A sziget hangulatos utcái, sétányai és a sziget műemlékei felejthetetlen emléket nyújtanak a látogatóknak.
És ezt a hangulatot, csak még fokozzák a szállodák és az éttermek, valamint az ott kínált ételköltemények:
Ezek közül említsük meg a Le Mont-Saint-Michel éttermeinek specialitását a St. Jacques kagylót:
Mi is a receptje?
Búcsúzzunk egy videófelvétellel, repüljünk a sziget felett, majd köszönjünk el egy képpel is, amikor ránk mosolyog a helyi hold:
