Úgy éreztem, hogy ezt most, amikor az utolsókat hullámozza a Buzzfeed-gate, egyszerűen muszáj megvallanom. Sőt nemcsak szeretem, készítem is, és ha készítem, családom és barátaim is mind szeretik. Topfavorit nálunk. Őrület.
Azt persze minden további nélkül elismerem – olykor hirdetem is -, hogy a magyar konyhának vannak súlyos tévedései és kommunista receptjei, illetve klassz receptjei, amikből ennek ellenére sem készítenek sehol finom fogásokat. Hogy a hortobágyi húsos palacsinta az első csoportba beleesik-e, azt hajlamos vagyok vitatni, a másik viszont simán stimmelhet. Úgy értem, étteremben jót belőle én még nem ettem, tényleg. Sőt egészen borzalmasakat is ettem, azaz hagytam ott a tányéron, ebek harmincadjára.
Na de akkor hogy is csinálom én. Először is veszek csirkecombot, mondjuk ilyen tanyasit, komolyabbat, húsosabbat. Készítek belőle pörköltöt, sok hagymán, nem túl sok pirospaprikán, paradicsommal, zöldpaprikával, babérlevéllel. Amikor megpuhult, a húst kiszedem, a szaftjába beleöntök fél liter paradicsomlevet – házit, sósat, az anyósom készíti – és fél liter tejfölt, átforralom, botmixerrel homogenizálom, ez lesz a szósz.
A combokról lefaragom a húst, egészen apró darabokra vágom – régen kézidarálót használtam, vagdosni macerásabb, de a végeredmény nívósabb -, egy kis szósszal összeforgatom. Közben sütök palacsintát, sűrűbbeket és vastagabbakat, mint amilyeneket kakaósnak vagy lekvárosnak sütnék, semmi víz, csak liszt, tej, tojás.
Aztán egy palacsinta, egy púpos evőkanál hús, szépen betekerem. Tepsibe kerülnek egymás mellé, alá is megy némi szósz, a tetejét pláne meglocsolom, de ne tocsogjon. Kb. húsz perc alatt átsütöm 170 fok környéki sütőben.
Ez nem minden, kell hozzá friss saláta is. Nyáron káposzta, amíg még nem kemény és szíjas, télen jégsaláta. Nem túl sok hagymával, kevés ecettel, kétszer-háromszor annyi étolajjal, esetleg kaporral. Mondjuk közepes fej káposzta, vékony csíkokra laskázva, három evőkanál ecet, hat evőkanál olaj, só, bors. Összeforgatom, egy órát állni hagyom a hűtőben.
Összesen három óra meló. Ha segít valaki, kevesebb.
Egyenest a tepsiben tálalom, az asztalra teszem, mellé a szószt és a káposztasalátát, és megesszük. Ha marad, azt is megesszük, másnap. És boldogok vagyunk. Jó étvágyat.
(az a helyzet, hogy még sose fényképeztem le, úgyhogy bemondásra kell elhinnetek, hogy jobban néz ki, mint az illusztráció)