Csak azt nem értem, hogy kerültek üdítősdobozok is a rendes sörösök közé. Semmi keresnivalójuk azoknak ott. Ne mondjátok el senkinek, de a nyolcvanas években nálunk is volt otthon a sifonér tetején sok szép üveg – de nem bádog! –, vodkások, likőrösök, pezsgősök.
Én meg konkrétan a cigarettásdobozokat gyűjtöttem, amire azért volt szükség, mert amikor először jártam Magyarországon – 1982-ben, 16 évesen, Hajdúszoboszlón, a szüleimmel –, akkor így tudtam megmagyarázni, miért vásárolok Dunhillt, 100-as Winstont, Kentet és hasonlókat. Utólag meglep, hogy elhitték, és lehet, hogy nem is.
Na mindegy, aztán ezek a ott álltak a vitrinben, a könyvek előtt, egyrészt szépek voltak, másrészt lassan, komótosan, szálanként kiürültek, de vigyáztam, hogy ne gyűrődjenek.
A végén kidobtam őket. Lehet, hogy kár volt, mert most eladhatnám a kollekciót jó pénzért.
via: gyuricaur.tumblr.com