Annyit írtam már a választásokról, hogy magam is unom, de ez még eszembe jutott.
1990-ben a rendszerváltás izgalma tette érdekessé a dolgokat, igaz, arra is úgy emlékszem, hogy még el sem jött a nap, és máris kiábrándult az új politikából egy csomó ember. De azért lehetett abban drive, hogy elküldhettétek a kommunistákat a jó büdös francba. Akkor még nem Magyarországon éltem, nem szavaztam. Feszültségfaktor: 4/5
1994-ben legalább annyira el akarták zavarni a magyarok a buta MDF-et (amelynek legszínvonalasabb tagja-vezetője, Antall József miniszterelnök egy évvel azelőtt meghalt), mint korábban a kommereket, elég tiszta volt a képlet. Még nem voltam magyar állampolgár, tehát nem szavaztam, szerencsére. Feszültségfaktor: 4/5
1998-ban az utolsó pillanatokig mindenki azt hitte, az országot valamennyire irányba állító Horn Gyula simán a helyén marad, de a végén a nyakára hágott a Fidesz. Pezsgéssel, lendülettel teli idők voltak, különösen az a két hét, ami a kisgazdák visszalépésével és a kormányváltók erősödésével telt. Szavaztam. Feszültségfaktor: 4/5
2002-ben az utolsó pillanatokig szinte mindenki azt hitte (de kevesebben, mint 1998-ban), hogy az országot valamennyire irányban tartó Orbán Viktor ha nem is simán, de a helyén marad, aztán Medgyessy Péter mégis fölébe kerekedett. Megint a két kör közti időszak volt tele izgalmakkal, Orbán nagyot rohant és egyre nagyobbakat mondott, akkor lett belőle spirituális vezető (vagy mi a görcsös köszvény). A második fordulóban, úgy emlékszem, már nem kellett szavaznom, Újpesten az elsőben eldőltek a dolgok. Feszültségfaktor: 3,5/5
2006-ban volt először semmi értelme ennek az egésznek hangulata a dolgoknak, a Fidesz hiába pattogott a rosszabbul élünk, mint négy éve baromsággal, világos volt, hogy ha az MDF és az SZDSZ bejut, Gyurcsány Ferenc marad. A második fordulóban már nem kellett szavaznom. Feszültségfaktor: 2,5/5
2010-ben különleges tétje volt a felhajtásnak. Hogy ki nyer, nem volt kérdés, de szavaztam, mert azt szerettem volna, hogy csúnyán megverődjenek a szocik (annyira, mint 90-ben az elődeik, 94-ben az utódaik), hogy ne legyen a Fidesznek kétharmada, és hogy ne három-, hanem négypárti parlament legyen végül. Háromból kettő bejött. Második forduló nálunk nem volt. Feszültségfaktor: 3,0/5
2014-ben akkora tétje sincs az egész hóbelevancnak, mint négy évvel ezelőtt. Kétharmadosékat képtelenség elkergetni, nincs is kivel, ugyanazok mennek ellenük, akiket a pokolba kívántam legutóbb. Végül szavaztam mégis. Hogy a Fidesznek ne legyen kétharmada, és hogy ne három-, hanem négypárti parlament legyen végül. Azért ez így már elég sovány, nem? Feszültségfaktor: 1,5/5.
Mi jöhet még? 1,0-nál már tényleg nem fogok szavazni, most sem sokon múlott.
(a fényképet hazafelé lőttem, nem akarok vele mondani semmit, csak szép)