Mi csak néhány éve fedeztük fel, azóta azonban rendszeresen visszajárunk, ezen a hétvégén is voltunk. Ha nincs idő messzebbre menni, akkor egyszerűen perfekt választás.
Mi csak néhány éve fedeztük fel, azóta azonban rendszeresen visszajárunk, ezen a hétvégén is voltunk. Ha nincs idő messzebbre menni, akkor egyszerűen perfekt választás.
Húsz-huszonöt perc autóval, a Szentendrei úton kifelé, aztán balra, át Pomázon, fel Pilisszentkereszt felé, a falu előtt pár száz méterrel balra, nem nehéz eltéveszteni a letérőt, nem jelzi semmi, vagy ha mégis, nekem még sose sikerült észrevennem. Elsőre nem is találtuk meg, túlmentünk rajta, mint a sicc, úgy kellett kérdezősködni.
Van egy nagy tisztás az alsó végénél, ott lehet parkolni, szalonnát sütni, környezetet szennyezni, vizek csobognak, madarak csiripelnek, kiskorúak ricsajoznak.
A szurdok maga szerintem gyönyörű, kár, hogy a patak, ami vájta, búvópatakoskodik sokat, az időjárástól függ, hogy mennyit, van, hogy a felső szakaszon sem látni vizet, csak legfent, ahol a menet kezdődik. A kb. másfél kilométer kényelmesen abszolválható, szintemelkedés alig van, gyerekekkel is megoldható, vannak is annyian, hogy csak na, mintha direkt nekik, illetve a szüleiknek találták volna ki az egészet.
Viszont tegnap megfigyeltük, hogy a felső, a Szentkereszthez közelebbi végénél raktak ki új turistaútjelző táblákat (a szurdok maga az országos kéktúra része egyébként), és az egyik a Som-hegyi kulcsosházhoz mutatott, fel is caplattunk a meredeken. Egy perc alatt hibátlan csend lett. És abba a turistaházba botlottunk bele, ami a hírekben is szerepelt ősszel, Magyarország Miniszterelnöke adta át, ez volt az első, ami a Nagy Turistaház-felújítási Program keretében elkészült. Klasszul néz ki, nincs mese, megnézhettük kívül-belül. Előbb-utóbb muszáj lesz kipróbálni rendesen.
Egy szó, mint száz, ki a természetbe, emberek, a mozgás és a friss levegő egészséges!