A Slackline nem kispályásoknak való, hanem igazi nagykutyáknak. Termékteszt.
Amikor először hallottunk Szily kollégától a Slackline sport koncepciójáról, úgy tűnt, ez a valamelyest extrémnek mondható időtöltés nemcsak hogy élvezhetetlen és potenciálisan veszélyes, de még értelmetlen is. Tesztünk során kiderült, hogy ez a valamelyest extrémnek mondható időtöltés nemcsak hogy élvezhetetlen és potenciálisan veszélyes, de még értelmetlen is.
Mi ez egyáltalán?
A Slackline leginkább a kötéltáncra emlékeztet, annyi különbséggel, hogy itt a kötél lényegesen közelebben van a földhöz. Különböző mutatványokkal kompenzálhatjuk a tényt – nem két felhőkarcoló között egyensúlyozunk maximális életveszélyben, hanem két diófa között, negyven centire a talajtól. A sport elengedhetetlen kelléke egy spanifer, amit két tetszőleges objektumra kell erősítenünk. A mi tesztpályánkon egy segédkötelet is kifeszítettünk, mert FŐ A BIZTONSÁG.
Bár teljesen fogalmatlanul és előítéletektől mentesen álltam a kihívás elé, csak utólag tudtam meg, mi is a Slacklineban rejlő igazi kihívás.
A teszt
Extrémség ide vagy oda, nem vagyunk bolondok, hogy sportoláshoz illő öltözet és kellő bemelegítés nélkül vágjunk bele az ismeretlenbe.
Pár hete kiment a bokám, mert egy ugrás után szerencsétlenül érkeztem a földre. Biztos voltam benne, hogy ez a délután során megismétlődik. Úgy nyújtottam tehát, mintha nem lenne holnap.
Mivel biztos voltam a bukásban, minden fellelhető védőeszközt magamra erősítettem. Ez jelen esetben egy robogós bukósisakot és egy permetezéshez használt védőszemüveget jelentett.
Nem kellett 2 percet a kötélen töltenem, hogy nyilvánvalóvá váljon, a segédkötél nélküli egyensúlyozás – neadjisten trükközés – elérhetetlen álom. Így is próbáltam kihozni a maximumot a sporttevékenységből. A fotózó Klág riporter és a segédkező Lilla hölgy előtt úgy éreztem magam, mint aki nyilvános megszégyenítésen vesz részt, amint esetlenül egyensúlyozva araszoltam a két fa között. A szégyenérzet erősen megnőtt, amikor Lilla hölgy egy vízipisztollyal kezdett el sprickolni.
„Nem szeretem, ha kiröhögnek”
A teszt végeztével levontuk a következtetést; ez a móka nem mindenkinek szól. Nagyon jó egyensúlyérzéket és lelki kiegyensúlyozottságot igényel. Nem nézném örömmel, ha gyermekkorú szerettem/rokonom a kert hátsó felében egyedül ezzel múlatná az idejét, hiszen sok más hasonló sporttal ellentétben, itt az esés predesztinálva van. Elképzelhetetlen, hogy valaki "Slackline életet" tudjon élni kétszáz kisebb-nagyobb sebesülés nélkül.
Meg is kérdeztem Szily kollégát, mégis mi vette rá, hogy ezt a terméket megvásárolja. Földes Andrástól és a hegymászóktól kezdve, horvát kiteszörfösökig mindenkit próbált belekeverni a történetbe. Miután megkérdeztem, ő próbálta-e már, nemmel válaszolt, majd indoklásként hozzátette: "nem szeretem, ha kiröhögnek".
Ez az időtöltés is egy kasztba tartozik a füves parkokban félmeztelenül, megművelt felsőtesttel ugrándozókkal és szaltózókkal, valamint az aluljárókban breaktáncolókkal. Sokkal jobb elfoglaltság egy sörrel kiülni a kertbe és leszólni mások szórakozását.
[animgif: markoferko]