Az ismert és népszerű publicista fb-oldalán számolt be konyhai kalandozásairól, azaz e hét végi kudarcáról. A szövegen olyan remekül szórakozott a komplett Cink-iroda, hogy el kellett kérnem tőle. Adta, abban a reményben, hogy hátha valaki megmagyarázza a történteket.
Az ismert és népszerű publicista fb-oldalán számolt be konyhai kalandozásairól, azaz e hét végi kudarcáról. A szövegen olyan remekül szórakozott a komplett Cink-iroda, hogy el kellett kérnem tőle. Adta, abban a reményben, hogy hátha valaki megmagyarázza a történteket.
Olvassátok szeretettel:
Kelt hús bármennyi személyre
Körülbelül tízezer pogácsa elkészítése után szinte bárkiben felmerülhet a kérdés, vajon mire lehet még jó az élesztő. Az elmélet az volt, hogy a liszttel kevert darált hús éppen úgy megkel, mint a tészta, aztán pogácsaformában kisütve könnyű, ropogós húsételt kapunk, amit burgonyapürével fogyasztunk. Érdekes, hogy hasonló receptet az egész interneten nem találtam, pedig az emberiség már mindent megpróbált megenni, és mindent mindennel összekevert.
Hozzávalók:
- 25 g élesztő
- 1 dl tej
- 30 dkg liszt
- 30 dkg darált hús (én sertés+marha keveréket használtam)
- 1 tojás
- só, bors, majoranna
Az élesztőt kevés cukros tejben felfuttatom. A lisztet elkeverem a sóval és a fűszerekkel. Hozzáadom a húst és a tojást, majd az élesztős tejet. Az undorító ragacsot fakanállal alaposan összekeverem, és előre félek attól, hogy később bele kell nyúlni. Konyharuhával lefedve egy órán át kelesztem. Az anyag tényleg megkel, ha nem is annyira, mint a pogácsatészta.
Gombócokat próbálok formázni belőle, de igazából csak amorf pacnikat pottyantok a sütőpapírra. Ezeket inkább helyben, egy olajos kanállal simogatva kerekítem pogácsaszerűvé. Tetejét ízlés szerint reszelt sajttal vagy baconkockákkal díszítem (érdemes mindkettőt kipróbálni!), majd 180 fokra előmelegített sütőbe helyezem. Körülbelül háromnegyed óra alatt megsül, bár aki szereti, pár percig piríthatja magasabb hőfokon.
Ezután kikúrjuk az egészet a kukába.
Bizonyára megvan a biokémiai magyarázata annak a leírhatatlan aromának, ami a kelesztett lisztes húsból árad. Az alapanyag biztosan nem volt romlott – tökéletes fasírtot csináltam a maradékból –, és nyers sem maradt, mellesleg ugyanolyan irtózatos íze van a megpirult aljának is. A metszeten jól látszik, hogy az élesztő tette a dolgát. Egy darabkát kisütöttem olajban is, de azt már megkóstolni se volt gyomrom, mert még büdösebb. Az ízélményt nehéz elmagyarázni, egyszer megkóstoltam a macskaeledelt, az volt ehhez hasonló.
Jó étvágyat!