Meghalt a leghíresebb amerikai filmkritikus

Illustration for article titled Meghalt a leghíresebb amerikai filmkritikus

Roger Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa hetvenévesen halt meg, rákban. Ő volt az egyik példaképem, de ez most nem rólam szól.

Advertisement

Írt egy forgatókönyvet a Sex Pistolsnak, ami aztán addig hevert a fiókban, amíg ki nem tette a blogjára. Írt forgatókönyvet a csöcskirály Russ Meyernek, amiből viszont elkészült a Beyond the Valley Of The Dolls és a Beneath The Valley Of The Ultra-Vixens. Járt Oprah Winfrey-vel. Egy csomó gémert magára haragított azzal a kijelentésével, hogy videojáték soha a büdös életben nem lehet művészet. Roger Ebert 46 éves karrierje során többezer filmről írt kritikát. Néha tévedett, de elvi okokból sosem javított utólag ki semmit. Néha egészen pocsék érvei voltak. Viszont mindig, minden egyes cikke, blogposztja és tweetje annyira élvezetes volt, hogy nehéz volt haragudni rá.

Majdnem egy évtizeddel ezelőtt Ebertnél pajzsmirigy-rákot diagnosztizáltak. Az első jelek alapján úgy tűnt, sikerült kezelni a daganatot, de nem sokkal később egy hajszálér elpattant az állkapcsában. Amputálni kellett az arca alsó felét. Onnantól kezdve nem tudott inni, enni és beszélni. Írni viszont annál többet. Egyre több lett a háromnál több csillagos értékelése (Ebert 0-tól 4 csillagig osztályzott), egyre több szentimentális poszt jelent meg a blogján, ahol előtte gyakran olyan mérges volt, hogy az ember arcába fröcskölt a vitriol. Egyszer írt egy hosszú posztot arról, hogyan ne menjen le kutyába egy kritikus – ezt nem csak hobbiból írta le, hanem azért, mert épp egy nevetséges, tudatlan, de befolyásos suhanc vette át az évtizedekig tartó filmes műsorát. Azt a filmes műsort, amivel sikerült valamennyire a filmkritikát bevinni az amerikai háztartásokba, pedig vizuálisan az At The Movies kábé annyira volt izgalmas, mint nézni, ahogy két rosszul öltözött újságíró egy álmoziban beszélget. Mert ennyiből állt az egész.

Advertisement

Tizenhárom éve olvasom rendszeresen a kritikáit és tizenhárom éve olvasom rendszeresen az archívumát is. Most egy kicsit ki vagyok készülve attól, hogy már soha nem fog frissülni a rogerebert.com a saját írásaival.

Vélemény, hozzászólás?