Az a helyzet, hogy csak most jutottam el Gyurcsány Ferenc programadó újságcikkéig, ami a Népszabadságban jelent meg – lesz hosszabb verzió is a Galamuson –, és csak ámulok. Ferenc a régi fényében csillog, és meghirdette az új magyar Demokrata Párt programját.
Eleinte csak sorjáznak a cikkben a mondatok egymás után, nem történik semmi különös, a szerző a szokásos érvek mentén minősíti a putyinista Orbán-rendszert, aztán rátér arra, hogy milyen a polgári demokraták liberális szisztémája, nagy hülyeség lenne vitatkozni az abban a szakaszban foglaltakkal. Itt azonban egy érdekes mondat már van:
Nem hiszünk az erősek hatalmát biztosító nyers – nálunk egyébként sohasem volt – gazdasági liberalizmusban.
Oké, én sem, de ezt ne mondjátok hithű kapitalista barátaimnak, mert félek tőlük.
A sztori akkor kezd izgalmasabbá válni, amikor a Demokratikus Koalíció ellenállásra és szervezkedésre szólítja fel az embereket, de semmiképpen sem erőszakosra:
Még ha sokakat bánt is, mondom, ha nem szerveződtök, ha nem alkotjátok meg falvatok, városok befolyásos közéleti fórumait, köreit, akkor semmire sem fogunk menni. Kávéházi politizálással, halk elégedetlenkedéssel sehova nem jutunk. Ha nem szerveztek ellenállást, tüntetést az orbáni jobboldal gyarló polgármestereivel szemben, ha továbbra sem lesz tüntetés, petíció, akkor szépreményű másodikak maradunk. Küzdötök vagy alibiztek? Döntsétek el! Ha igazunk van, és Orbán rendszere fenntarthatatlan, akkor előbb-utóbb a rezsim vezetőjével együtt távozni fog. Hogy nagy robajjal fog-e összedőlni, vagy lassan erodálódik és kisebbségbe szorul, nem tudom. Egy dolog viszont nem áll érdekünkben: a felfordulás, a ribillió, a bárminemű erőszak. Ellen kell állni, támadni és készülni Orbán bukására.
Erről jut eszembe, ahogy nyáron nem tudtam elmenni az ellenállás napjára, úgy jövő szombaton sem fog összejönni, megint kénytelen leszek vidéken lenni aznap.
Na mindegy, a végén jön a lényeg. Ferenc megállapítja: az ellenzék nincs még készen az Orbán utáni idők menedzselésére. Hanem azonban:
Az optimális végcél világos: egységes Demokrata Pártot kellene létrehoznunk.
Kár, hogy látva "a mostani önkormányzati választásra való felkészülés bukdácsoló tárgyalásait, a kompromisszumképtelenség riasztó fokát", ez még nagyon messze van. Még szerencse, hogy:
Persze vannak köztes megoldások is. Létrehozhatunk pártuniót a demokratikus pártok részleges önállóságának meghagyásával, közös elnökséggel, vagy még lazább együttműködést állandó pártközi egyeztetéssel, ehhez felállított fórumokkal, intézményekkel. Úgy és olyan tempóban, ahogy ezeknek, illetve bármelyiküknek megteremtődnek a politikai, személyi, kulturális feltételei. Szövetkezni, ellenállni, programot adni és legfőképp vigyázni egymásra – ez a feladat.
Ezek is mind érdekesek, de szerintetek mikor fog vajon megalakulni a Demokrata Párt, és ki lehetne az elnöke? Nekem nincs tippem, sajnálom.
Én csak annyit tudok, hogy a nyugtalanság évei következnek!
[a fénykép még nyári ellenállás napjás, az őszi szeptember 6-án esedékes]