Miért tojik mindenki Horváth Andrásra és az adóügyi leleplezéseire?

Mert rettentő balfácán módon intézik ezt a leleplezős ügyet. Amit ma fényes módon bizonyítottak egy felháborítóan béna sajtóeseménnyel, ahol bemutatták a nagyközönségnek a Horváth András utáni második APEH-NAV-leleplezőt, Vancsura Istvánt. Botrányriport következik.

Két dolog, ami pontosan megmutatta, miért tart itt ez a leleplezőcsapat:

1.) A tájékoztatót a levegő munkacsoportos Lukács András nyitotta meg, azzal, hogy nem a kampány miatt állnak most a nyilvánosság elé, hanem mert olyan információk vannak, amikről tudniuk kell a választópolgároknak. A tájékoztató huszadik percében egy kolléga a telefonján kiszúrta, hogy a Kettes Számú Leleplező, Vancsura István a JESZ egyéni országgyűlési képviselőjelöltje. (Horváthról lehetett tudni, hogy az Ángyán-féle Tisztesség és Emberség Szövetsége zuglói egyéni jelöltje.) Nem mintha Vancsura titkolná ezt, de így nagyon hülyén vette ki magát az egész.

2.) A tájékoztató 73. perce táján a Hír24 megkínzott riportere megkérdezte Horváthot, miért nem mondanak végre cégneveket, a hálózatos áfacsalások haszonélvezőit, valakit a meglebegtetett nagy hazai és multiláncok közül. Kábé így zajlott a beszélgetés:

Hír24: Miért nem mondanak cégneveket?

H. A.: A sajtó tud több névről, de nem merik közölni.

Hír24: Akkor miért nem mondják most és itt?

H. A.: Vannak nevek. (Ezt szó szerint így)

Hír24: Mondjon neveket.

H. A.: A feljelentéseben ott vannak a cégnevek.

Hír24: De az nem nyilvános.

H. A.: Aki először elmondja, az fog börtönbe menni. (Ez is szó szerint így hangzott el.)

Milyenek lehetnek ebben az országban a beszariak, ha ilyenek a következményekkel nem törődő kereszteslovagok? Akiket ráadásul mentelmi jog véd a jelöltségük miatt, tehát sokkal lazábban vádaskodhatnának szinte bárkinél?

Pedig hálózatos áfacsalások nyilvánvaló módon vannak, a magyar üzletek polcait elnézve óriási mennyiségben, nem kell hisztérikus összeesküvéselmélet-hívőnek lenni ahhoz sem, hogy elhiggyük, itt nem 1-2 milliárdok mozognak bűnözőzsebekbe, és a Horváth fellépése óta eltelt események ténylegesen igazolták, hogy a NAV kamuzik, hátrál, hárít, maszatol, és direkt nem vizsgálja ki rendesen ezeket az ügyeket.

Szóval nem arról van szó, hogy Horváthék totál kóklerek lennének, vagy valami energiacella-szerű ügyben hívnák össze időről időre a sajtót. De az biztos, hogy náluk szerencsétlenebbül lehetetlenség bilit borítani.

A mai esemény – feat. Vágó Gábor (LMP) – igazán nagyot is durranhatott volna, hiszen azzal harangozták be, hogy végre a nyilvánosság elé áll a Második Lovag, akit a meghívóban a titkozatos N.-nel jelöltek. Ő Vancsura István egykori, a Cégtől eltávolított NAV-fősztályvezető, aki – és ez nem jelentéktelen szempont – külsőleg is alkalmas lenne erre a szerepre. Egyfajta adóügyi superman ő ugyanis, vékony, elég jóképű, eminenstanuló-arcú, szemüveges, igazi Clark Kent, akiről pont el lehet képzelni, hogy öt óra tíz perckor átöltözik a testhezálló jelmezébe, és elrepül a szlovák határra lebüntetni egy cukorkereskedőt. Ráadásul másik szakmája, az ügyvédkedés miatt nyugodtan, összeszedetten beszél, nem tűnik instabilnak, nem gerjed be és kezd kiabálni a harmadik kötőszó után, mint Horváth András.

Ehhez képest másfél óra és 15 telejegyzetelt lap után dúlva-fúlva távoztam, pedig én aztán igazán nem negatív prekoncepciókkal érkeztem. (A fenti animgifen a jegyzetfüzetem látható.)

Alig hangzott el bármi kézzelfogható. Ami a legmegragadhatóbb volt mégis: az állítás, hogy a NAV Kiemelt Ügyek Igazgatóságán belül működő Központosított Ellenőrzési Szakterület (KESZ) munkáját – a megyei igazgatóságok helyett ez a központi egység vizsgálta a sok cégból álló, hálózatos áfacsalásra szakosodott, akár több országban működő adózókat – a feletteseik sorozatosan és szándékosan gáncsolták és ellehetetlenítették. Vancsura szerint 2010-től, Horváth szerint már 2007-től kezdve. Ezek a felettesek Vancsura és Horváth szerint nem engedélyeztek és szándékosan letiltottak egyes vizsgálatokat, gyakorlatilag fedezték a csalókat, majd "jogellenesen szétverték a szervezetet", annyira, hogy a különleges egységet egy kormánydöntés meg is szüntette. A fő felelősnek Somos Katalin főigazgatót nevezték meg, akiről olyanokat mondtak, hogy a jegyzetfüzetembe patás ördögként került bele egy rajzon.

A résztevők mintha végig arra utalgattak volna, hogy egyes NAV-vezetők bűnözői csoportok érdekében akadályoztak meg vagy heréltek ki vizsgálatokat sorozatban. De hogy pontosan melyik cég vizsgálatát és pontosan kinek az érdekében, azt az istennek nem akarták megmondani.

Vancsura a vádiratát feltette a weboldalára, ebből azért sokkal több derül ki az ügyről, mint élő szóban, ha érdekel, olvasd el.

Világos, hogy itt eleve olyan ügyekről van szó, amiket nem lehet szokásosan leegyszerűsítve tálalni a nagyközönségnek. Az is világos, hogy ha a korrupt felettesem mindenféle indokokkal évekig gáncsolja a munkámat, majd én erről kitálalok, az óhatatlanul is egy sértett ember külvilág számára értelmezhetelen munkahelyi konfliktusának tűnik, amiben a főnök vagy korrupt bűnöző, vagy egyáltalán nem az, csak mondjuk utál engem, vagy még az sem, csak én utálom őt, mert kirúgott. Szóval rohadt nehéz erről úgy beszélni a sajtónak, hogy az a nagyközönségnek is érthető legyen.

Az egyetlen elképzelhető út nevekkel, cégnevekkel előállni, és azt mondani, hogy "2011. május 23-ára 926 oldalnyi bizonyítékom gyűlt össze arról, hogy X, Y vagy Z azért tudja egy forintért adni a kristálycukrot, mert egy adócsaló maffialáncolat haszonélvezője, de felettesem, N. N. a mellékelt hivatalos levélben törvénytelenül leállította a vizsgálatot, majd a következő héten átirányított a NAV kutyasétáltatási és irodainövény-karbantartó részlegéhez."

De ilyen most sem hangzott el, sőt sokszori, magyar szinten szinte erőszakos visszakérdezésre se voltak hajlandók egy büdös cégnevet mondani, pár NAV-os közép- és felsővezetőén kívül. Márpedig ha így folytatják, akkor a kormányzatot – ha cinkos az áfamaffiában, ha ártatlan – semmi sem fogja arra ösztönözni, hogy érdemi vizsgálatokat indítson.