Nagyon komoly meccset csináltak ezek a görög futballisták a sokkal esélyesebbnek gondolt Elefántcsontpart ellen, és azután mentek tovább, hogy előbb már majdnem kiestek. Most meg az a helyzet, hogy Görögország és Costa Rica közül az egyik ott lesz a nyolc között.
Szerintem egyébként megérdemelték – hiszen jobban játszottak, mint bármelyik 2004-es találkozójukon, amikor Európa-bajnokok lettek. Akkor ölték a játékot, ahogy eddig ezen a világbajnokságon is hiányzott belőlük minden kreativitás, viszont most meg mentek, mint az őrültek. Oké, hogy az első fél órában nem történt még semmi, de utána egyszer csak elkezdett csillogni a meccs. Nemcsak védekeztek, illetve a vezetést szerezték meg a görögök, hanem végig szellemesen kontráztak is, lőttek három kapufát, és nem adták fel az elefántcsontparti egyenlítés után sem, egészen az utolsó pillanatokig. Ennek aztán meg is lett a jutalma.
Ha az afrikaiak kihúzzák, ők is megérdemelték volna, de nem húzták ki. Másfelől pedig aki a 93. percben beveri a létező legsorsdöntőbb tizenegyest – Samaras volt –, az előtt tényleg le minden kalappal.
A másik meccsen a mutatványai alapján lassacskán éremesélyessé előlépő Kolumbia 4-1-re lelépte Japánt, így tehát tisztán dél-amerikai (Kolumbia–Uruguay) és európai–latin-amerikai (Görögország–Costa Rica) nyolcaddöntők lesznek ezen az ágon. Aki az utóbbi párból továbbmegy, az mindenképp csodát csinál, hiszen senki sem várhatott tőlük legjobb nyolcat.