Már ha valóban a Miniszterelnök Úr első számú bizalmasa találta ki azt a baromságot, hogy bulvárszereplővé kell tenni az egész családot. És ha valóban amiatt hagyja abba a futballt is, mert elege van belőle, hogy sokat foglalkoznak vele. Isten persze árnyalja a történetet.
Már ha valóban a Miniszterelnök Úr első számú bizalmasa találta ki azt a baromságot, hogy bulvárszereplővé kell tenni az egész családot. És ha valóban amiatt hagyja abba a futballt is, mert elege van belőle, hogy sokat foglalkoznak vele. Isten persze árnyalja a történetet.
Az tényleg nem oké, elismerem, hogy bárkit is az apja, az anyja vagy bármely rokona miatt/ürügyén nyektessenek szisztematikusan. Voltak ebben az országban apák és fiúk viták korábban is, a 90-es években különösen, de Bauer Tamással sem az volt a baj, hogy az volt a papa, aki, és azt csinálta a sötét időkben, amit. Ez egy. A másik fontosabb: a politikus-, a gazdag- és általában a hírességgyerekek élete közel sem minden szempontból fenékig tejfel. Az árnyékok mindig nagyok. Ezt nemcsak kihasználni lehet, megszenvedni is. Még úgy sem lehet könnyű küzdeni velük, ha az apák – és tanácsadóik – egyébként békén hagyják a kölyköket.
Az Orbán család esetében másképpen történt. Úgy látszik, ez súlyos hiba volt. A sokgyerekes, tündibündi família rendszeres szerepeltetése az újságokban valóban feljebb tekerheti a népszerűségi mutatókat, de ami bejön a vámon, elveszhet a réven. A világ meg az élet nemcsak moderátorok által szelektált Facebook-kommentekből áll. Ha a papa élete és munkássága vitatott – egy miniszterelnöké hogy a fenébe ne lenne az –, és kemény kritikáknak van kitéve, abból a mellé emelt családtagoknak is kijut. Hogy mekkorát kapnak – arányosat vagy aránytalant –, az végső soron már részletkérdés.
Az apa és a tanácsadói egyvalamivel nem számoltak. Azzal, hogy míg az apa huszonöt éve benne van a politikában – volt ideje megszokni, hogy ütik, a nagyja lepereg róla –, addig a családtagok erre egyáltalán nincsenek felkészülve. Gáspárt, Ráhelt és a többieket nem a sajtó rángatta elő a hajuknál fogva. Emlékeztek még a Ráhel esküvője előtti időkre? Azt sem úgy kellett kinyomozni, maga az örömapa reklámozta az eseményt jó előre a Blikkben. Ezek után nagy butaság volt azon csodálkozni, hogy a komplett média percről percre közvetíti az aktust. Na és a Best magazin sem azt csinálta, hogy bravúrosan belopózott a hét lakat alatt őrzött Orbán-lakásba, és lesifotósorozatban örökítette meg a lányokat.
Orbán Gáspárnak régebb óta elege lehetett az egészből. A bestes kanapén sem szerepelt – könnyen lehet, hogy nem csupán azért maradt le, mert nem olyan aranyos, mint a csajok –, és ha jól látom, publikusan a Facebookját sem frissíti tavasz óta. A kiakadás maximális szintjét jelzi a 444-nek írott levele is: annál nagyobb hülyeséget nehezen követhetett volna el. Annál nagyobb hülyeség talán csak az volt, hogy beült a Rio de Janeiró-i díszpáholyba.
Ha tényleg dühből mond le a további – szupermagas csúcsokat a jelek szerint amúgy sem ígérő – futballistakarrierről, azt maximálisan megértem. Ha eltűnik minden családi bulvárfotóról, azt még maximálisabban értem meg. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy kire dühös igazán. Ha pontosan érti, mi és miért történt vele, sokkal mérgesebbnek kéne lennie Habony Árpádra, mint a 444-re vagy miránk.
Nekem személy szerint ez az utolsó posztom Orbán Gáspárról. Ezzel persze nem sokra megy – kivergődni abból az árnyékból így is, úgy is hosszú és kőkemény meló lesz. Mondjuk ha Isten ennyire közel van, akkor a hasba rúgás konkrétan nem jön szóba. Nem is baj annyira, nem biztatnék én erőszakra senkit, távol áll tőlem.
[kép: qrt666.tumblr.com]