Pár perce elmúlt az idei költészet napja, nem eresztem hosszúra a bevezetőt, a cím amúgy is magáért beszél. Annyian annyiféleképp mondanak, szavalnak, interpretálnak verseket, de ami engem gyakran foglalkoztat, az, hogy maguk a szerzők hogyan teszik ezt a saját műveikkel.
Tavaly is úgy lett, hogy a költészet napi bohóckodás közben végül rendes vers is került a Cinkre, és most is ez a helyzet. Érdekes, hogy Kőrizs Imrét szerintem magam is ismerem szegről-végről – szintén borozik –, de ezt az akkor még létezett Holmiban található dolgot nem én találtam.
Világos, hogy szuperlatívusz-infláció van, de ennél röhejesebb ábrát azért tényleg nehezen bírok elképzelni. Csak így ülök, nézek, és nem tudom, melyik rétegén mulassak hangosabban.
Megírta a Cinknek a Simicska-laphoz kolumnistának leszerződő médiaprovokátor, miért fog heti publicisztikát írni a napilapban. Az újság függetlenségét az bizonyítja, hogy pont Puzsért kérték fel szerzőnek.