A fenti paparazzi fotón két híresség puszizkodik: az egyik az a szürke folt a háttérben, a másikat sajnos hosszas keresgélés után sem találtam meg a legnagyobb nagyításnál sem, pedig becsszó rajta kellene lennie. Az A38-on buliztam a Super Starsky és a Kozmosz koncertjén – itt a hiteles beszámoló remek fotókkal.
Ha már nem blogolok többé, akkor úgy tervezem, hogy sajtófotós leszek, hiszen ahhoz mindenki ért és úgyis nagy kereslet van rá manapság. Mivel portfóliómban már van néhány remek tárgyfotó és portré is, ezért úgy döntöttem, ezúttal a partyfényképezés területén mutatom be tudásom a jó öreg, mindent vivő Samsung Galaxy Mini 1-gyel.
Csütörtökön elmentem hát Super Starskyra az A38-ra, egyrészt mert akartam kérni Borovitz Tamás frontembertől pár Malacka-cédét (ugyanis Szily Laci nagy rajongó és szétkarcolódott neki a régi), másrészt meg ugye ők a legtutibb budapesti házibuli zenekar egész Budapesten.
Akinek nem mondana semmit a nevük, azok kedvéért a lényeg: a banda a jamaicai és a csehszlovák életérzést ötvözi, és jellemzően népszerű slágereket adnak elő ska feldolgozásban úgy, hogy az egészet belengi valami táncdalfesztiválos hangulat, hunglish összekötőszövegekkel.
Ez a legjobb dolog, ami csak létezik, hiszen mindannyiunkban ott lapul a kisördög, amelyik legszívesebben egy lagziban ropná hajnal kettőkor Delhusa Gjon, meg az Abba slágereire. Ám ez ciki lenne, viszont ha az egész ska-ban szól, vicces ruhákban előadva, akkor egyből roppant mókás és vállalható lesz. Olyan ez mint, hogy az ember nem néz bevallottan szexoldalakat, meg cukiságblogokat, de ha két politikai elemzés közt talál egy ilyen témájú cikket mondjuk a Cinken, akkor egyből nem szégyen rákattintani.
A Tankcsapdától Bobby McFerrinig ívelő repertoár egyik gyöngyszeme mindenképpen a Modern Talking skapunkosított Brother Louie-ja, diszkréten beleszőve a Modern Hungária Csók x csók című örökbecsű alkotásának néhány sora.
Mint ez a fotó is érzékelteti (világosban egész használható képeket tudtam még készíteni), a hangulatot nagyban emeli a Közép-Magyarországi Régió legdögösebb frontmilfje.
Bár én miattuk érkeztem, örömmel nyugtáztam, hogy a másik fellépő a Kozmosz lesz. Hallani még soha nem hallottam őket, de mint kiderült a frontvonaluk megegyezik az egykori Flying Backwards-éval, akikkel többször is játszottunk együtt annak idején.
A remek pörgős powerpop-punk bulinak már csak a hangulatát kaptam el, mert addigra megtelt a hajó terasza és én hátra húzódtam sörözni és dumálni. Jó volt látni, hogy mennyien jönnek még élő koncertre csütörtökön egy magyar zenekarra, na meg hogy nem veszett ki az a remek szokás sem, hogy a koncert végén az első két csajsor odaáramlik a zenészekhez.
Vadnai Ágnes ugyan nem az első két sorban tombolt, de ott volt a közönségben abban a kiskosztümben, amiben előtte az ATV-nek nyilatkozott. Ekkor már besötédedett, és ezért – bár talán csak a profi fotósoknak tűnik fel, de – nem készítettem tökéletes képeket:
Na ezen viszont jobban látszik (az előtérben Pál Szabolcs a Super Starsky billentyűse és Borovitz Tamás, a Super Starsky frontembere).
Legnagyobb meglepetésemre a bulin ott volt Bródy János is (ő a nyitó képen a szürke folt, amint éppen puszit ad Vadai Ágnesnek).
Itt a LB27 billentyűse, Bokó Zoltán mögött élvezi a Kozmosz buliját. A képbe belógó fül tulajdonosa természetesen Borovitz Tamás, a Super Starsky frontembere.
Később közelebb merészkedtem és megkértem Borovitz Tamást (a Super Starsky frontemberét), hogy fedezékül használhassam.
Amikor Pál Zsomborral (a Kozmosz énekes-gitárosával) váltottam pár szót a koncert után, bevallottam, hogy egy árva szót sem értettem a szövegekből, amit nagyon sajnált. Szerinte van bennük politika. Direktben.
Én ott helyben a Vadnai-Bródy-direkt politikai szövegek + ugye a Schmitt-szám nyomán kipattant botrány miatt egyből egy megzenésített őszödi beszédre kezdtem gyanakodni, de nem erről van szó. Mint otthon kibogarásztam, a dalszövegeik tényleg jók, de baromira nem pártvonalasak, történetesen Gyurcsány is kap bennük rendesen.
Bródy meg nagy arc, amit mindig is tudtam – nekem a leszbikus coming outja óta még szimpatikusabb -, de most igazán közel került a szívemhez. Nem csak azért mert egy Illés-Fonográf-IK életművel a háta mögött lejárogat punkkoncertekre, hanem mint Szabolcs mondta, a BandCamp-en saját neves mail-címmel, korrekt áron megvette a lemezt. Azelőtt ők sem is tudták, hogy szereti a zenéjüket.
Szóval a koncertek remekek voltak. Hogy egy power-pop-punk és egy sláger-ska-punk koncert után miért kell valami tücctücc diszkózással elkergetni a népeket, annak csak az A38 vasmacskája a megmondhatója. Mindenesetre nagyon gyorsan sikerült vele kipucolni a fedélzetet, amit pedig előtte megtöltöttek a mulatozók (például ez a két csaj, akik rejtélyes módon egyforma pitykés ruhában volt).
Úgyhogy ittunk még egy-két sört, aztán hazafelé indultam Borovitz Tamásékkal (aki a Super Starsky frontembere).
A végére egy bennfenteskedő keretes anyag iparági pletykákkal az underground zene világából, amiket a helyszínen hallottam:
- A legbreakingebb: újra összeáll a Skambulance! Már próbálgatnak a fiúk
- Augusztusban stúdióba vonul a Malacka és a Tahó és felvesz három számot
- A Re-G-nek is mindjárt kijön egy új lemeze, állítólag erősebb lesz, mint valaha
- A Pozitív zenekarban nagyok a feszültségek, az énekeslány ki fog lépni
- Az LB27 billentyűsének iszonyúan tetszett az az ötletem, hogy valamit kezdeni kellene a 80-as évek legjobb magyar reggae-slágerével a HBB Mataharijával. Remélem felbukkan valamilyen formában náluk!
Cink a Facebookon: fb.com/cinkhungary, Zubreczki Dávid a Twitteren: @boogiepapa