Címke: publicisztika
Mindenki szereti a pénzt, de nem mindenkinek van. Akinek nincs, nem szereti azt, akinek van.
Orbán Viktor szerint minden újságíró potenciális maffiózó. Probléma-e, hogy a magyar miniszterelnök azért vetné alá kötelező drogtesztnek a magyar újságírókat, „hogy látni lehessen, kire lehet számítani a drogmaffia elleni harcban”?
Amikor Orbán Viktor bukásáról írtam néhány hete, sokan azt mondták, előreszaladtam, mint egy hülye. Most, hogy a Fidesz végnapjairól írok, újfent kinéz ez. Pedig ott tartunk ám – még ha ezek a napok akár évekig is elhúzódhatnak. Elmondom jó hosszan, hogy hogy gondolom.
Nem hittem volna, hogy Kocsis Máté klasszikusan beszívott kommunikációs ötlete akár ekkora hullámokat is képes lesz vetni. Minél aktívabban tiltakozol, a fideszes annál boldogabb.
Reggel-délelőtt nem voltam netnél, aztán az elmúlt jó fél órában 5 különböző szöveg került gyors egymásutánban a szemem elé. Ezek hatására tolult fel bennem ez a rémisztő dilemma.
Mióta olvastam, mit szivárogtatott ki Simicska Lajos a Népszaván keresztül, éber álomban töltöm a perceket. Mióta a Közgép is megmondta, még inkább. Halkan, mormolva imádkozom.
Nem bírok szabadulni a Miniszterelnök Úr 2007-es videójától, amiről egy jó órája már kiraktam egy posztot. Megnéztem egymás után vagy négyszer, és minden szava arany. Oké, tudom, hogy a politika részben a pillanatnyi érdekek felismerésének a művészete, de akkor is.
A Miniszterelnök Úr bajban van. A legnagyobb baj az – mármint számára –, hogy nem is tudja, meg nem is érti, hogy mekkora bajban van. Gondoltátok volna, hogy pont egy 700 forintos hülyeségbe fog belebukni? Oké, nincs még vége, de suttyomban közelít a kampec.
