Te jó ég, milyen meccs volt ez már megint!

Nem is bírok mit írni, teljesen kész vagyok. Na jó: 4-2-re megvertük az ukránokat, szombaton a feljutásért játszunk, azok ellen a lengyelek ellen, akik eggyel lentebbről jöttek, de elég erősek.

Illustration for article titled Te jó ég, milyen meccs volt ez már megint!

Nem is bírok mit írni, teljesen kész vagyok. Na jó: 4-2-re megvertük az ukránokat, szombaton a feljutásért játszunk, azok ellen a lengyelek ellen, akik eggyel lentebbről jöttek, de elég erősek.

Advertisement

A tegnapi 4-1-es olaszverés sem volt egy leányálom, de ez a mai rátett még száz lapáttal. Mikor is voltam ennyire oda meg vissza D1A-s vb-n? Oké, tiszta sor, két éve. Vagy szapporókor?

Advertisement

Először is, az első harmadban akkora volt a különbség a javunkra – mármint ránézésre, a mutatott játék alapján –, hogy csak na, de hiába nyomtunk és lőttünk, mint a veszett fene, nem ment be semmi. A második menetben sem sikerültek a dolgok sokáig, viszont előbb kaptunk egyet hátrányból, ilyen van, majd még egyet védelmi hibából, eladott korongból, néha ilyen is van, megtapasztalni viszonylag kellemetlen. Közben ütöttünk két brutálisan csilingelő vasat.

A 37. percben végre egy okos-ügyes gólt is szereztünk, Sarauer révén, 1-2-vel mentünk neki az utoljának. Meglesz ez, mondtam a csajoknak, azért, hogy hátha magam is elhiszem.

Advertisement

Nos, ez a híres utolsó húsz perc aztán nagyon a mienk lett tényleg. Ami addig nem jött össze, egyszer csak elkezdett összejönni. Meló, erő és szerencse – csak ennyi kellett, semmi több. Előbb Kóger vágott be egy csodás Sarauer-visszapasszt, aztán Sarauer kotorta a hálóba a kapusról lecsorgót, végül Sofron lőtt hátrányból, úgy, hogy alig fért át, 4-2 ide.

De nekem még mindig remeg kezem-lábam, és sokkal többször ütök mellé, mint máskor.

Advertisement

Hogy megint felidézzem Szapporót és 2008-at: ott is 4-2-re vertük az ukránokat a döntő meccsen, és ott is emberhátrányból rendeztük be a hálóba a negyedik gólt. Igaz, akkor nem kellett fordítani, elmentünk hárommal, onnan jöttek ránk csúnyán ezek a kék-sárgák.

Most azonban nem ez volt a döntő. Most a lengyelekkel játsszuk a döntőt, a világbajnokság utolsó napjának utolsó találkozója lesz az. Aki nyer, felmegy, ilyen egyszerű ez az egész. Azaz hát nekünk a rendes játékidős döntetlen is elég, mert van három pont fórunk. A japánoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Az olaszoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Az ukránoknál erősebbek voltunk, legyőztük őket. Egyiket sem könnyen, mindet karakterrel. Az eddigiek alapján a lengyeleknél is erősebbek vagyunk – de hadd mondjak most csak annyit:

LEGYEN VÉGRE SZOMBAT ESTE, KÉSŐ ESTE, MERT EZ ÍGY KÉSZ ŐRÜLET!

Fotó: Mudra László/MJSZ

Vélemény, hozzászólás?