Mondhattok, amit akartok, előfordul, hogy az egyre vizionáriusabb Miniszterelnök Úr még mindig nem téveszti el az irányt. Orbán Viktor egy darab fotót rakatott ki a Facebookjára a Cristiano Ronaldót felemelő Aranylabda-gála után, és ezen a legnagyobbal figyelhető meg.
Voltunk egyszer egy Mönchengladbach–Feyenoord meccsen, utána a haverom becserkészte Bernd Krausst, a német csapat akkori edzőjét egy fotóra, furán nézett a tréner – végtére egy sajtótájákoztató után voltunk, hehe –, de azért modellt állt. Úgyhogy most akkori emlékeim alapján voltam kénytelen elképzelni, ahogy a Miniszterelnök Úr odamegy a Real Madridból a világ legjobb csapatát építő Carlo Ancelottihoz, mondván, Edző Bá, lehetne egy közös képünk? Az olasz egy pillanatra megtorpan, de egy másodperc csak, és rájön, ki is ez az ember – Silvio közelében láttam már!, jut eszébe –, majd azt mondja, persze-persze, tessék csak.
Ezzel együtt komolyan mondom: jó választás volt Ancelotti. Egy miniszterelnök mégsem mehet oda Ronaldóhoz vagy Messihez, mert óriások ugyan, de egyelőre kölykök hozzá képest. És bár Joachim Löw – világbajnok, az év edzője! – dettó adná magát, ennek ellenére több valahogy a fajsúly és a tekintély Ancelottiban. Ha teszem fel ott lettem volna, én is a madridi közelében próbáltam volna sündörögni, nem lehet kérdéses. És te például kit választottál volna?