Végre még egy monarchista, Hegyi Gyula az én emberem!

Illustration for article titled Végre még egy monarchista, Hegyi Gyula az én emberem!

Tessék, az exszocialista publicista is megírta azt, amit én is mondok mindig: ha nem esett volna szét az a nyomorult Osztrák–Magyar Monarchia, akkor minden sokkal-sokkal jobb lenne.

Advertisement

Oké, tudom, hogy szét kellett esnie, nem volt más választása, én sem vagyok hülye – vagy ha mégis, akkor másért –, de Hegyi Gyula sem az, amikor így fogalmaz a Mandineren:

Holott a magyarság igazán nagy, Mohácshoz hasonlítható tragédiája az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása volt. A kettős Monarchia részeként hazánk a vezető nagyhatalmak egyikének számított, s a kiegyezés után példátlan mértékű gazdasági és civilizációs fejlődést élt meg. Nem akarok végtelen számsorokat idézni: csak az ipari termelés nyolcszorosára nőtt ötven év alatt. Ráadásul éppen az akkor legkorszerűbb iparágakban, a villamosiparban, a vasúti járműgyártásban, a vegyiparban. A belső piac Salzburgtól Lembergig, a krúdys hangulatú Podolintól Triesztig terjedt, elképesztő méretekben fejlődött a vasúthálózat, a napilapok olvasottsága, egyfajta talán sekély, de általános műveltség. És ami a legfontosabb, a Monarchia belül mindenfajta hitnek, nációnak hazát kínált, kifele pedig sokáig hatalmas és megdönthetetlen birodalomnak látszott.

Advertisement

Aztán meg azt mondja, hogy a törvényszerű széthullás sehogyan sem vezethetett volna önálló Nagy-Magyarországhoz, és bár Trianon természetesen igazságtalan volt, egy 9 helyett 12 milliós haza is ugyanúgy ki kellett volna szolgáltatva a nagyhatalmak kényének-kedvének és később az orosz megszállásnak. Ja, az írás lényege egyébként az – hogy kontextusba helyezzem a fenti idézetet és az egész gondolatmenetet –, hogy nem is maga Trianon, hanem a Monarchia pusztulása volt tényleg súlyos, fájdalmas meg minden.

Advertisement

Oké, én inkább csak poénkodok, amikor felkiáltok, hogy Adjátok vissza a Monarchiámat!, de minden ilyenben van azért komolyság is. De tudjátok, hogy mi a legfurcsább: pénteken is, mikor átmentem a határon Tiszaszigetnél, és Magyarkanizsa felé tartottam, jött valami otthonosság- és szabadságérzés valahonnét. Hogy honnan és mitől van ez, fene se érti. Pedig hát a Vajdaságban pont nem jártam évek óta, és korábban is csak ritkán. Monarchia!

Advertisement

Hegyi Gyula egyébként egy Braun Róbert-cikkre reagált, amiben akkora hülyeségek voltak egymásra halmozva a Trianon által tálcán kínált esélyekről, hogy majdnem dettó reagáltam rá múlt héten, de aztán inkább hagytam a fenébe. Nem kell mindenre reagálni, nem is szabad.

Vélemény, hozzászólás?