A szimpátiatüntetést a Kettős Mérce szervezte azok után, hogy Sáling Gergő főszerkesztőt menesztették a lap főszerkesztői posztjáról. Lang Ádám tudósított az események sűrűjéből.
Szerintem 2000 ember gyűlt össze az Origo szerkesztősége előtt. Egy fiú és egy lány – Papp Réka Kinga – olvasták fel néhány fontosabb média állásfoglalását. Az Origót méltató mondatok rendre nagy tapsot kaptak, Lázár János nevét mindannyiszor pfújolás fogadta. Néhany enervált Orbán, takarodj! bekiábálás is előfordult, a cukiságfaktort a szónokhoz berohanó kislány biztosította. A felolvasásokat az Origo szerkesztőségének körlevele zárta. Ezután a félig lezárt Körúton elindult a tömeg a Parlament felé. Itt már nagynak tűnt a létszám. Az emberek kerdezgették, mi ez. Egy bácsi elmondta, ha a másik oldal vonulna fel, több százezer ember lenne. Egy másik a Fedél Nélkült sajtószabadság szlogennel árulta. Ez még nem a Simicska lapja, mondta.
Surranópályán beértük a menet elejét, erre csak hátul morajlott a nép. Egy percre megállt a menet, jöhetett egy beszéd. Használjuk az emberi mikrofont, mondta a szónok, és a hátrébb állók visszhangozták a szavait. Elveket soroltak: szabad sajtó, szabad ország, abcúg, Lázár. Azért vagyunk itt, folytatódott a skandálás, hogy kiálljunk az Origo főszerkesztője mellett. Szabad ország, szabad média – és közben megjelent egy pereces.
Néhányan egy Alkotmány utcai boltba ugrottak be sörért, ekkor hosszú kígyónak láttuk a népet, sok-sok újságíróval és néhány rendőrautóval. Aztán valaki rázendített a Boney M. Rasputinjára, egy járókelő pedig megjegyezte, Gyurcsány idején szétverték volna az egészet.
19.00-ra mindenki odaért a Kossuth térre, ahol egy kisgyerek skandálta: Orbán Viktor mondjon le! Az anyukája hiába kérte, hogy a sajtószabadságot forszírozza, ő a miniszterelnök fejét akarta mindenáron.
Azután viszont egyszer csak hipphopp vége lett a rendezvénynek, igaz, a jelenlévőket sok szeretettel hívták a Szabadság téri betétprogramra, megtekinteni Orbánék másik művét.
