A mai Népszabadságban olvasható Tóbiás József-interjú legnagyobb újdonsága, hogy a címben szereplő mondatot 2014 őszén ki lehet mondani úgy, hogy az olvasó ne röhögjön fel. Szerintem ez az elmúlt hetek és hónapok belpolitikai eseményeinek egyik roppant fontos hozadéka.
A mai Népszabadságban olvasható Tóbiás József-interjú legnagyobb újdonsága, hogy a címben szereplő mondatot 2014 őszén ki lehet mondani úgy, hogy az olvasó ne röhögjön fel. Szerintem ez az elmúlt hetek és hónapok belpolitikai eseményeinek egyik roppant fontos hozadéka.
Mármint, hogy ne Tóbiáson és az MSZP-n röhögjön az az olvasó. Korábban ugyanis évekig csak az a mondat volt érvényes, hogy ami a baloldalon történik, az paródia. Ez 2006 őszén, a zavargásokkor kezdődött, és egészen az idei önkormányzati választásokig tartott. Nem mondom, hogy vége – de immár nem ez az igazán érdekes.
Hanem az, hogy tényleg elkezdett parodizálódni a jobboldal politikai tevékenysége is. Természetesen a fideszeseken is lehetett nevetni – nem keveset –, egy olyan párt, ami Németh Szilárdokat és Szijjártó Pétereket termel ki magából és emel magasra, sokszorosan és naponta szolgál rá a kiröhögésre. Csakhogy ez a kiröhögés szubkulturális jelenség volt csupán, és annyira sem fájt Orbán Viktor pártjának, mint egy bolhacsípés. Ez az egyik. A másik meg az, hogy annál mulatságosabb pláne semmi nem volt, amikor a szerencsétlen ellenzék is nevetni próbált.
Na pont ez változott meg szerintem eléggé komoly és észrevehető mértékben. Kellettek hozzá a balfogások és a tüntetések – és kellett hozzá Simicska Lajos színre lépése is.
Tóbiás József így mondja szó szerint:
Nem szeretnék elemezni, ez Török Gábor reszortja, ő alkalmasabb erre a feladatra. Az viszont biztos, hogy ami a jobboldalon történik, mert Simicska mégiscsak oda kötődik, az paródia. Ennél azért komolyabban kellene venni egy választást. Ha valaki el akar indulni, döntse el, de öncélúan ne játszadozzon a választókkal. Annál is inkább, mert a veszprémi választásnak óriási a jelentősége, s nem csupán azért, mert lebontható a kétharmad, hanem azért is, mert az utóbbi másfél hónapban nagyot fordult a világ.
Én még mindig úgy sejtem, hogy Orbán Viktor régi barátja csak ijesztgeti azokat, akiket ideje ijesztgetni szerinte. Komolyan meglepődnék, ha elindulna Veszprémben – már csak azért is, mert azon a február 22-ei időközi választáson nemcsak nyerni lehet, de bukni is. Nincs az a Simicska Lajos, akinek szüksége lenne egy ilyen zakóból adódó presztízsveszteségre.
Arra viszont a lebegtetés épp jó, hogy a Fidesz esélyei csökkenjenek, az ellenzéké nőjenek. Hiszen egy ilyen síkon is megmutatkozó-kibontakozó Orbán–Simicska-csatának tényleg a baloldal lehet a győztese. Tavasszal több mint húsz százalékkal bukták a meccset Navracsics Tiborral szemben, amit minden előjel ellenére sem könnyű ledolgozni. De ha fideszes belharc van, akkor máris nőnek a sanszok. Ha Simicska ráadásul még el is indul –akkor végképp. Úgyhogy nem csoda, hogy egy darabig még keresik a jó jelöltet, és nem döntöttek egyelőre Mesterházy Attila mellett, hiába pedzegeti azt a jobbos sajtó. Bár én egyébként nem is vagyok biztos benne, hogy a volt MSZP-elnök nem lenne alkalmas kihívó.
Mindegy, meglátjuk hamarosan. Az biztos, hogy meg fogom még ismételni néhányszor: az utóbbi idők legszórakoztatóbb időközi választása következhet.
Fotó: Bruzák Noémi/MTI