



Mondjuk attól, hogy egy filmben sok a hó, még nem lesz pont olyan, mint a Coen fivérek hibátlan klasszikusa, de ez nem baj. Pont olyan semmi se legyen. Hans Petter Molland művét – Az eltűnés sorrendjében – május eleje óta játsszák, mégis írok róla egy kicsit, mert jó.





Münchenből jöttem haza tegnap vonattal, és majdnem adtam egy embernek húsz eurót. Lényegében ajándékba. De az is lehet, hogy gonosz módon nem segítettem egy rászorulónak.


