Tavaly is úgy lett, hogy a költészet napi bohóckodás közben végül rendes vers is került a Cinkre, és most is ez a helyzet. Érdekes, hogy Kőrizs Imrét szerintem magam is ismerem szegről-végről – szintén borozik –, de ezt az akkor még létezett Holmiban található dolgot nem én találtam.
Világos, hogy szuperlatívusz-infláció van, de ennél röhejesebb ábrát azért tényleg nehezen bírok elképzelni. Csak így ülök, nézek, és nem tudom, melyik rétegén mulassak hangosabban.
Az idén sem ússzátok meg anélkül, hogy letudósítanám nektek a divízió 1/A-s jégkorong-vb-t. Tavaly is megtettem, most is muszáj, pláne, hogy sokkal izgatottabb vagyok, mint egy éve.
Napok óta ezen a fotón mulatok, reblogoltam tumblr-en és küldözgetem sorban barátaimnak, akikről feltételezhetem, hogy hozzám hasonlóan el lesznek ragadtatva tőle. Hiszen ahhoz, hogy érteni és érezni lehessen a fényképet a maga teljességében, nemcsak nyelvtudásra van szükség.
Na szóval az van, hogy nem tudjuk, lesz-e folytatás, azt meg pláne nem, hogy ha igen, akkor mikor. Ami biztos: nagyon-nagyon örülünk a fogadtatásnak – szerző, szerkesztő egyformán –, és jövő héten leülünk átbeszélni a tapasztalatokat. Azután meglátjuk, hogy mit hoz a sors!
Vagy inkább ne menjen? Ezen a kérdésen én azóta gondolkodom, mióta V. V. Putyin lábai előtt heverve hallottam a saját fülemmel, hogy az orosz elnök közli, meghívta a magyar elnököt a május 9-ei 70. évfordulós parádéra. Nagy dilemma ez mostan a világpolitikában!