Napok óta nyomaszt ez a dilemma. Vendégeink voltak szombaton, és parázs vita kerekedett ki abból, hogy azt mondták, a tojás sárgáját nem lehet megenni. Azaz meg kell tőle fulladni.
Na most szerintem ez orbitális baromság. A tojás lényege a sárgája. Akár kemény, akár tükör. A fehérje csak egy ilyen keret, amit természetesen nem dobunk ki, de nyilván előre vesszük, hogy a sárgája – mint ínyencfalat – a végére maradjon, betetőzze az élvezeteket. Egyáltalán nem kell tőle megfulladni, ügyesen meg kell sózni, finoman borsozni, esetleg egy kis majonéz (!) is mehet hozzá, és máris sokkal kerekebb lesz a világ. Ez ilyen egyszerű.
Egy szó, mint száz, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, tért ölelő minőségi különbség van köztük. Ezzel együtt a kép kereksége végett elismerem, hogy fehérje nélkül nincs értelme a sárgájának – maximum cukorral kikeverve –, ahogy kaviárt zabálni sem érdemes pirítós és pezsgő vagy vodka nélkül. Vagyis kiegészítik egymást, együtt adják össze a harmóniát.
Viszont mivel a világnézetemen az említett vita miatt egyfajta repedés keletkezett, kénytelen vagyok szavazásra bocsátani a kérdést. Zsarolni nem akarlak benneteket, de bizakodom!