Írtam tegnap egy elég mérges hangvételű publicisztikát erről a nemzeti konzultációnak nevezett xenofób gazemberségről – ha esetleg nem láttátok volna, és érdekel is benneteket, itt van –, amelyben három kérdést emeltem ki a vonatkozó kérdőívből. A 12.-et akkor még nem láttam.
Írtam tegnap egy elég mérges hangvételű publicisztikát erről a nemzeti konzultációnak nevezett xenofób gazemberségről – ha esetleg nem láttátok volna, és érdekel is benneteket, itt van –, amelyben három kérdést emeltem ki a vonatkozó kérdőívből. A 12.-et akkor még nem láttam.
Vagy elkerülte a figyelmemet, vagy nem is tudom.
Ma reggel viszont elolvastam a heveny balliberalizmussal nemigen vádolható Mandiner elég hasonló, bár kevésbé indulatos elemzését a témáról, és kinyitottam a benne található linket.
A 12. kérdés ez:
Egyetért-e Ön a magyar kormánnyal abban, hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?
Ez már tényleg az a pont, amire nincsenek szavak. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre lehet süllyedni demagógiában, cinizmusban, populizmusban. Ne értsetek félre, nem vagyok meglepődve, vagy ilyesmi, az út, ami ehhez a különösen gusztustalan és brutálisan hazug szembeállításhoz vezetett, végső soron egyenes volt. Nem is hőbörögni szeretnék tehát, csak konstatálok. Körbejárom ezt a mondatot, hogy el ne felejtsem. Igaz, nehéz is lenne.
Mindenesetre innen gratulálok az agytrösztnek, ami ezt kitalálta, és annak külön is, aki nevére vette és portréjával illusztráltatta. Csak így tovább, srácok, pusztuljon minden, nem kár érte.
