Meglepőt mondok: nem. Sőt, még csak nem is a legrosszabb. Hát akkor?
Címke: filmkritika
Már egy hete törtem a fejem, hogy is kéne megírni, hogy én még mindig mindent elhiszek Nick Cave-nek. Ez arról jutott eszembe, hogy megnéztem a 20 000 nap a Földön című filmet, és eléggé hatást gyakorolt rám. És akkor beesett Bodolai Bodi László vendégposztja.
Stephen Hawking korunk egyik legérdekesebb embere, a tolószékhez kötötött zseni már-már mitikus alaknak számít. A mindenség elmélete kicsit közelebb hozná a tudóst, ezt mégis olyan hidegen teszi, hogy a film végére semmivel sem tudunk többet róla, mint előtte.
Záporoznak az új magyar filmek: megnéztem a Parkolót és a sutba vághattam az előítéleteimet.
A tavalyi év egyik legizgalmasabb filmje végre eljutott a magyar mozikba is. Alejandro Gonzalez Iñarritu Birdmanje lázálomszerű és klausztrofób szatíra és remek tanmese a kétségbeesésről. A mellőzés meglepő ereje találó alcím, kár, hogy a magyar fordítás mégis pocsékul hangzik.
Akcióorgiával zárul A hobbit-trilógia. Az öt sereg csatája hű a két előző részhez, ami azt is jelenti, hogy a forrásául szolgáló A babóhoz nem annyira. Nem mintha érdemes lenne megint azon pörögni, hogy miért csináltak egy rövid kis mesekönyből három egész estés filmet.
Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok c. filmje elképesztően látványosra sikerült. Viszont a durván kék-sárgára fényezett Egyiptomban egy nagyon hosszú és nagyon unalmas kivonulástörténet játszódik.
Csütörtökön mutatják be az Éhezők viadala harmadik részét, ez az a film, amiben Jennifer Lawrence-t és a többieket a jövőben elrabolják, majd arra kényszerítik, hogy egy arénában öljék egymást halomra. Az első két film legalábbis ezt a sztorit követte. Vigyázz, spoilerek.
