Emlékeztek még TGM harcias kinyilatkoztatására arról, hogy a magyar írók szinte semmi jót nem írtak a rendszerváltás óta? Észrevettem, hogy erről azóta vita van a berkekben. Ezek után úgy éreztem, nekem is muszáj hozzátennem a magamét a témához. Mert viszonyom van.
Annyiszor ösztökéltetek az elmúlt egy évben, hogy néha írjak borokról is, hogy úgy döntöttem, nem kéretem magam tovább. Külön alblog nem lesz, blikkfangos leírásokra se számítsatok, de megnézem akkor, van-e helye valami borosnak ezen a felületen. Oszt majd meglátjuk.
Mostanában 3-as metróval járok az irodába – Árpád hídtól Arany János utcáig –, azért, mert a szentendrei HÉV csak a Margit hídig megy. Amellett, hogy folyamatos életveszélynek teszem ki magam naponta kétszer, bosszankodni is van időm. Nem mintha én magam szeretnék ülni.
Nem túl hosszan, mert ez az eledel sajnos azon eledelek közé tartozik – kövezzetek meg, nem bánom –, amelyeket nem tudok elkészíteni. Viszonyom azonban eddig is volt hozzá, a vasárnapi különös események után meg pláne van. Őszintén szólva tudtam: ölni is képes!
