A két és fél évvel ezelőtti (!) futball-Eb alkalmából építették újjá. Hipermodern volt, akár a stadionok. Egy szép darab nyugatiság a keleti végeken. Amikor egy bő éve a Wizz Air bejelentette, hogy Donyeckbe is repít majd gépeket, el is kezdtem készülni, hogy megyek.
Két hónapos késéssel – novemberben mutatták be a mozik, de már nem nagyon játsszák – megnéztem legutóbbi művét, a Káprázatos holdvilágot, és az van, hogy szeretem ezt a filmet.
Azt figyeltem meg, hogy radikálisan megváltoztak a médiaborfogyasztási szokásaim. Ez főként az edény állapotán figyelhető meg, melyben a parafa dugókat gyűjtöm. Alig van benne valami.
Hát igen. Úgy néz ki, hogy a Péter Anna által gardírozott blog – mely a táfelspicces időszaka alatt kissé háttérbe szorult – kinjás platformon és a Cink közelében folytatja földi pályafutását. Hogy mi minden lesz rajta, az majd kiderül, legyen ez egyelőre csak egy rövid brékingnóvum!
