Ilyen egyszerű ez. Ma este lesz a D1/A-s jégkorong-vb döntő meccse. A lengyelekkel játszunk, három pont előnyünk van. Ha nem kapunk ki rendes játékidőben, 2008 és Szapporo után ismét feljutunk a legjobbak közé. Kanada, az oroszok, a svédek és a többiek közé. Hátborzongató.
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem is bírok mit írni, teljesen kész vagyok. Na jó: 4-2-re megvertük az ukránokat, szombaton a feljutásért játszunk, azok ellen a lengyelek ellen, akik eggyel lentebbről jöttek, de elég erősek.
Ebből következően az a nap is ma van, amikor eldől, hogy tényleg menő lesz ez a krakkói D1/A-s jégkorong-világbajnokság – ahogy előtte megérezni véltem –, vagy csak olyan átlagos, mint például a tavalyi. A magyar–olasz meccs délután fél ötkor kezdődik, ezt már itthonról nézem.
Megvertük az olaszokat, ráadásul három gól különbséggel, 4-1-re, és klasszul is játszottunk. Azt mondtam korábban, nekem több nem kell ezen a világbajnokságon, csak ezeket intézzük el. Akarok akkor én még valamit ettől az élettől? Hát igen, egy kis feljutás most már jólesne.
Az idén sem ússzátok meg anélkül, hogy letudósítanám nektek a divízió 1/A-s jégkorong-vb-t. Tavaly is megtettem, most is muszáj, pláne, hogy sokkal izgatottabb vagyok, mint egy éve.