Szerző: Gazda Albert
Mondtam már, hogy az olyan könyveket szeretem, amelyek nemcsak fajsúlyosak és stílusosak, hanem történetük és lendületük is van? Gondolom, igen. Nos, a Salamon király szorong ilyen.
A folkmetálos Dalriada együttes szánta el magát erre az önironikus és egyúttal hasznos húzásra.
Igen-igen: hatszor mentem ki az idén erre a fiatalos fesztiválra. Többször, mint a 90-es évek közepére datálható kezdetek óta bármikor. Megháborodtam teljesen vénségemre? Korántsem: nekem könnyebb, mint másoknak, nem Aviciire visz a gyerek, hanem Alt-J-re és Passengerre.
Kedd óta minden nap kimentem valamiért erre az érdekes fesztiválra, de szombat éjjelig hiába is törtem a fejem azon, hogy vajon miért volt úgy igazán érdemes ezt tennem. Akkor azonban a Cirque de Sziget program keretében megnéztük az Akoreacro előadását, és nincs több kérdés.
Hát nem!
Megkóstoltam a Kőbányai Világost, Nagy Ferónak és nektek köszönhetően. Jó volt ez nekem?