Az a neve, hogy okroska, és egy ilyen orosz cucc persze. Kicsit túltengek most gasztróban – az imént volt a borjúzás is –, de remélem, megbocsáttok nekem ezen a brutálisan forró hétvégén.
Szerző: Gazda Albert
Afrikai hőség árasztotta el Lengyelországot is, szerencse, hogy nem vagyok ott! Viszont így ki lehet bírni, figyeljétek ezt az élénk tekintetet! Mindez annak köszönhető, hogy szereztem egy tasakkal a vízművek és a polgári védelem ivóvizéből, amely tizennégy napig is eltartható.
Több okunk is van erre. Egyrészt tényleg úgy isszák a magyarok, mintha nem lenne holnap, és ezért úgy termelik a termelők, mintha nem lett volna tegnap. (Pedig holnap is lesz és tegnap is volt, én úgy tudom.) Másrészt majdhogynem akkora indulatokat vált ki, mint a déli határzár.
Nem nagy ügy, kinek jutna eszébe sajnálni Simicska Lajos cégét, ami olyan sokat kapott a jóból. Pedig ebben a sztoriban tényleg benne van minden, ami ma politika és Magyarország.
Ez a poszt egyáltalán nem része a kárpátaljai konyhás sorozatnak, igazából csak annyi történt, hogy meglepően jó és szép borjúhúst találtam a dunakeszi Auchanban. És ez tényleg érdekes.